Staud Géza: Magyar kastélyszínházak II. rész (Színháztörténeti könyvtár 14., Budapest, 1963)

2. Patachich Ádám püspök latin operája

A szerelmi intermezzo után a püspök három hónapi sza­badságot engedélyezett Dittersdorf nak s Bécsbe küldte, hogy kedélyét megnyugtassa. Az önéletrajz igy számol be erről; "Éltem ezzel az engedéllyel és kitűnően szórakoztam Bécs­ben. Amellett az a jelentékeny hasznom volt, hogy ezalatt szenvedélyemet teljesen kiirtottam. Bécsben éppen egy kitűnő olasz vigopera /opera buffa/ társulat tartózkodott. Egyik műsordarabjuk rendkivül meg­tetszett nekem. Cime az Amore in Musica volt. Megvásároltam a nyomtatott szövegkönyvet, hogy a darabot németre fordit­sam. Nem sokkal Nagyváradra való visszatérésem után - ahová mellesleg legifjabb húgomat is magammal hoztam, egy tizen­hatéves leányt, akinek tiszta, bár kissé gyenge, de a mi szinházunk számára mégis elég erős hangja volt - nekiültem az opera buffa forditásának, egészen uj zenét komponáltam hozzá és előadattam szinházunkban." A püspöki társulat műsora tehát - amennyiben az Ön­életrajz és a szövegkönyvek alapján rekonstruálható, a kö­vetkező lehetett: 1. 1764. december 23-án a püspök névnapjának előestéjén mu­tatták be azt a 4 énekhangra és kórusra készült 2 óra időtartamú kantátát, amelynek zenéjét Dittersdorf, szö­vegét Pichel irta. Cimet Dittersdorf nem emliti, de Naményi, Vágó és Legány szerint azonos lenne a Zelus Pastorum Bethlemiticorum c. kantátával, amelynek kézira­tos szövegkönyve a kalocsai könyvtár kézirattórában van. Ez az állitás - mint látni fogjuk - nem állja meg a he­lyét. 2. Másnap, december 24-én, a névnapon, 2 uj szimfónia, 1 hegedűverseny, s Metastasio olasznyelvü kis kantátájára irott ünnepi zenemű került bemutatásra, valamennyi Dittersdorf zenéjével. A kantáta egyetlen önálló ének­szólamát Andreas Renner énekelte. Szövegkönyvét Ditters­dorf kinyomatta Pesten.

Next

/
Oldalképek
Tartalom