Dömötör Tekla: Az újkori színjátszás kialakulása Kelet-Európában (Színháztörténeti könyvtár 13., Budapest, 1963)

Útban a hivatásos színjátszás felé

Színház épülete, amely hajlékává lett a nemzeti nyelvű sz inj át sz ásnak. Igen jellemző az is, hogy a török hódoltsági területek népeinek hivatásos színjátszása külföldön élő emigráns csoportok körében indult meg, szintén a nemzeti ellenállás, a nemzeti öneszmélés jegyében, erősen törökellenes színezettel. S társulatok a nemzeti ellenállás fontos tényezői. (Az 1821-ben Dragashaniban legyilkolt "szent brigád", a kétszás görög hazafi közül a legtöbben, műkedvelő szinészek voltak.) Jellemző példa a görög és szerb hivatásos szinjátszás története. A XIX. század elején a görög szinjátszás szálai Bécsbe, Triesztbe, Ogyesszába, Bukarestbe és Iasiba vezetnek. Minthogy a görög nép még mindig török uralom alatt van, a fenti városokban műkedvelő csoportok alakulnak, Görögországban pedig színdarabokat Írnak és fordítanak,főként Voltaire ós Alf1er! színmüveit. A görög szabadságharc győzelme után hamarosan megkezdődik a görögországi szinjátszás, eleinte külföldi társulatok vendégszereplésével. Görög hivatásos színészet még nincsen, de a modern görög drámaírás már kialakult. Hasonló volt a helyzet a szerbeknél is, ahol a drámaírás hamarabb tudott kifejlődni, mint a hivatásos színjátszás. A XVIII. század végén a szerb iskolai szinjátszás az akkori Magyarország területén Indult meg. Az első nyilvános szinielőadás Pesten a Rondellában játszódik le. Az első hivatásos társulatot Joakim Vujié Újvidéken alakítja ki, ez a társulat jut el Zágrábba, majd később Belgrádba. Amikor a történelmi helyzet kedvezővé vált a nemzeti nyelvű hivatásos színpad megalakítására, a szerb dráma megszületett és a szerb szinészek készen álltak a feladatra. Még későbben tud csak kifejlődni a bulgár szinjátszás, amely szintén emigráns csoportok körében kezdődik, a törököknél pedig csupán gyökeres politikai és kulturális változások után indul meg a modern értelemben vett hivatásos színjátszás.