Dömötör Tekla: Az újkori színjátszás kialakulása Kelet-Európában (Színháztörténeti könyvtár 13., Budapest, 1963)

Útban a hivatásos színjátszás felé

érdekes párhuzamot mutat például a finn szinjátszás kialakulása is. A finneknek államilag fenntartott nemzeti színháza a mai napig sincsen, azonban a hivatásos színjátszás mégis igen hasonló politikai és művelődési célkitűzések mellett indul, mint az eddig leirt kelet-európai országokban. A XIX. század közepén a finnek és a finnországi svédek között egyaránt mozgalom indul a hivatásos színjátszásért. 1860-ban kőszinházat emelnek Helsinkiben, ezt azonban a finnországi svédek kisajátították. 1860 és 1870 között a finn nyelvű színjátszás itt is középponti politikai és művelődési kérdés lett. Kaarlo Bergbom finn irónak sikerült a haladó erőket maga köré gyűjtve az első finn színtársulatot kialakítani és magas művészi színvonalra emelni. Ilyen körülmények között alakult ki Kelet-Európában a nemzeti szinjátszás, amely sok helyütt külön intézményt, azaz a nemzet áldozatkészségéből fenntartott nemzeti színházakat hozott létre. E nemzeti színházak,mint állami intézmények, azután később is fennmaradtak a változott politikai és kulturális viszonyok között is. Amikor az úgynevezett nemzeti színházak mellett a kelet-európai országokban a tőkés magánvállalkozásu színházak, majd a munkás

szinházak is megindulnak, a nemzeti színházak szerepe hol haladó lesz hol pedig visszahúzó, a mindenkori politikai helyzetnek negfelelően, hiszen a nemzeti színházak a mindenkori hivatalos politikai-kulturális irányt követik, de változatlanul a nemzeti művelődés jelszavát hirdetik. Mégis, a kelet-európai népek sohasem felejtették el, hogy milyen áldozatok árán hozták létre a nemzeti színházakat, amelyek a változó történelmi körülmények között is jelképei maradtak e nemzetek legnemesebb kulturális törekvéseinek. A nyugat-európai, eltérő fejlődés azonban a mai napig is kihat és itt az államilag fenntartott nemzeti szinházak hiánya súlyos gazdasági, műsorpolitikai és más következmá-