Dömötör Tekla: Az újkori színjátszás kialakulása Kelet-Európában (Színháztörténeti könyvtár 13., Budapest, 1963)

Reneszánsz és barokk - 1. A nemzeti nyelvű reneszánsz dráma kibontakozása

lődéssel párhuzamos. Bzt a kettősséget a történeti-társadalmi viszonyok hozták létre. E népeknél megindult a társadalmi átalakulás, amely részben vallásos köntösben jelentkezett, másrészt véres parasztfelkelések formájában is. Csakhogy a feudalizmus erői még túlsúlyban voltak, a parasztfelkeléseket leverték, a reformáció is visszavonulásra kényszerült, s a XVI. század végén a cseheknél, lengyeleknél, magyaroknál is nagymértékű volt a rekatolizálás.Magyarország jó része a század végén török kézben van, a katolikus Ausztria is megkezdte expanzióját. A kedvezőtlen történelmi viszonyok következtében a délszláv reneszánsz kultúra sem tud tovább fejlődni és eljutni a hivatásos polgári színjátszásig. Korai virágzásnak nevezhetjük tehát ezeknél a népeknél a nemzeti nyelvű reneszánsz drámaírást, amely idő előtt nyilt ki s azután nem tudott tovább fejlődni, valójában csak a XVIII. század második felében talált folytatásra, de addig már más eszmék hordozója lett a nemzeti nyelvű színjátszás, és többnyire nem tudott szervesen kapcsolódni a XVI. század humanista-reneszánsz drámaterméséhez. Jő példa erre Magyarország, ahol a XVIII. század első, valóban "modern" drámaírója, Bessenyei György, buzgó aggodalommal keresi magyar nyelvű drámáihoz a hazai előzményeket, hiszen létezésükről töredékes nyomtatványok, kéziratok tanúskodnak. Mégis, a XVI. századi drámatermésből nálunk is, másutt is csak egy-két példa maradt meg folyamatosan a köztudatban, s csak századunk levéltári kutatása tisztázta ezeket az előzményeket, Így hét nem játszottak olyan jelentős szerepet a XVIII. századi dráma kialakulásában, mint azt irodalmi értékűk indokolttá tette volna.