Dömötör Tekla: Az újkori színjátszás kialakulása Kelet-Európában (Színháztörténeti könyvtár 13., Budapest, 1963)

Reneszánsz és barokk - 2. A kelet-európai barokk színpad

2. A kelet-európai barokk színpad A XVII. században és a XVIII.század Jelentős részében a kelet-európai országok még mindig nem jutnak el a hiva­tásos polgári színpad kialakításáig. E jelenség gazdasági­társadalmi okaira már az előbbiekben utaltunk. Mindeneset­re ebben az időben már történnek kísérletek nemzeti nyelven játszó, hivatásos társulatok alakítására is, mégis a hiva­tásos színpad szerepét többnyire nem hivatásos,iskolai tár­sulatok és a főurl-nemesi színpadok töltik be és emellett a külföldi hivatásos, elsősorban a német,olasz és francia társulatok vendégszereplése egyre gyakoribb lesz. Ezek a társulatok később már nemcsak a nemesi udvarok, hanem a vá­rosi polgárság részére is rendeznek előadásokat.A Habsburg­birodalom politikai hatókörébe tartozó országokban megte­lepednek az első állandó hivatásos polgári német színtársu­latok, amelyek elsősorban a német anyanyelvű polgárság szá­mára játszanak, de előadásaikat más társadalmi rétegek is látogatják. Különösen opera és balett előadásaikkal aratnak ezek a társulatok komoly sikert. A színpadtechnika a XVTI-XVIII. században Kelet-Euró­pában is komoly fejlődésen ment ót, kivéve a délkelet-euró­pai országokat, ahol a török uralom még ebben az időszakban is megakadályozta a színjátszás népszerüsödósét.Ebben a pe­riódusban kapcsolódik be az európai fejlődésbe az orosz és román színpad is. A XVII. században a kelet-európai népek is foglalkoz­nak már a színpadtechnika és a szinpadépités tudományos problémáival is. Felépülnek az első állandó színházak

Next

/
Oldalképek
Tartalom