Dömötör Tekla: Az újkori színjátszás kialakulása Kelet-Európában (Színháztörténeti könyvtár 13., Budapest, 1963)

Reneszánsz és barokk - 1. A nemzeti nyelvű reneszánsz dráma kibontakozása

Akárhogyan fordul-térül, Rongyként dobják ki foldjérül. Nem is juthat pör eszébe, Beleszólni ily beszédbe, Csak mert ti egymásba láttok, Olvasom a valót rátok. Pap urat szid, ur a papot, A szegény csak nyomort kapott. Nem segít rajt* az se, ez se, Serét bíró megfizesse, Harang, gyertya s pláne börtön, Nem a pannak van e földön. Pap püspököt, püspök pápát, Mind más rendnek üti hátát. Hanem mi, sovány parasztok, Bajt látunk csak, nem malasztot. Egyház is bánt, földesúr is. Minket nyúznak tél is, tul is. Mert hogy eljön Márton napja, Ki mit behajt,meg is kapja. Add a jércét, add a béred. Ennyi jóval be nem éred? Hocci búzát, tojást, sajtot, Uraságod soká tartott. Mert az idén biró voltam, A kutyának robotoltam. Idó előtt add a zabot, Lábad is letáncolhatod. Gyéren jön tőled az abrak, Bár egy éve nyugton hagylak. Rajtakapnak, ha nem máson, Egy csekélyke mulasztáson. A kaján ha akarja, Vizét bárány is zavarja. Mit tehet az ilyen ellen, Szegény paraszt mit feleljen? Miéxt van ügyes-bajos dolga? Körmére néz ur meg szolga, Mindenütt sarkába járnak, Akárcsak a tatár kánnak. Hajdú, pap és hivatalnok. Mind nyakán ül, rajta zsarnok, Ez libát vár, az meg jércét, Nincs más mód rá, hogy megértsék., stb. (Ford.: Gáspár Endre) Enyhébb politikai éllel, de hasonló politikai célkitűzéssel és amellett nevelő-oktató célzattal készült a reformáció másik fő drámai műfaja, a bibliai tárgyú dráma.