Dömötör Tekla: Az újkori színjátszás kialakulása Kelet-Európában (Színháztörténeti könyvtár 13., Budapest, 1963)

Az újkori színjátszás előzményei Kelet-Európában - 2. A népi hagyomány

felvették őket az udvartartás tagjai közé és külön "Mulató­házat'' létesítettek számukra, amelyet a XVII. században "Mulató-teremnek" neveznek. Mondottuk már. hogy a népi alakoskodás nemcsak egy időpontban, egy Ízben hat a kelet-európai népek szini fej­lődésére, hanem a népi hatás állandó tényező a szinházkul­túra kibontakozásánál. Amig a régi századokban - igy a re­neszánsz és a barokk szinpadmüvészet - ösztönösen fordulnak a népi hagyományhoz, a XVIII. századtól a nagy drámaírók, zeneszerzők már tudatosan fordulnak a népművészet szinte kimeríthetetlen gazdagságú formakincséhez. Különösen sokat köszönhet a folklórnak a XIX. században meginduló kelet­európai opera. A nagy szláv zeneszerzők éppúgy, mint a ma­gyar Bartók Béla és Kodály Zoltán e közösségi művészetből nyertek müveikhez ihletést. A népi hatás megnyilvánul a né­pies motívumoknak az "irodalmi" drámában való felhasználá­sában is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom