Dömötör Tekla: Az újkori színjátszás kialakulása Kelet-Európában (Színháztörténeti könyvtár 13., Budapest, 1963)

Az újkori színjátszás előzményei Kelet-Európában - 3. A középkori vallásos színjáték

3. A középkori vallásos színjáték A XI. században Nyugat-Európában kialakul az a ezini forma, melyet közkeletű szóval misztóriumjétéknak szokás nevezni. Nehéz pontos választ adni arra, hogy ennek a szinjátéktipusnak kibontakozásánál milyen mértékben hatott a bizánci előzmény. A XIX. században a francia szinháztörtónészek például a műfaj keletkezését kizárólag a katolikus egyház szertartásából próbálták levezetni. Az ujabb kutatók jóegynóhánya - például Nicoll, Hunningher, Kindermann nagy fontosságot tulajdonit a bizánci előképnek; másrészről a görög kutatók közül néhányan kétségbevonjék ezt. A műfaj történeti fejlődésének első fokán latin nyelvű úgynevezett liturgikus játékokat találunk, később kétnyelvű, majd pedig nemzeti nyelvű vallásos játékokat, melyek nagyrészt bibliai tárgyúak,de ezen tűi a szentek élettörténetét és méa allegorikus vallásos tárgyakat is dolgoznak fel. Előadásuk főként a városi polgárság, gyakran a céhek kezében van. A kelet-európai országok közül ezt á tipusu misztériumjátékot a katolikus, vagyis a Kelet és Nyugat meagyójén fekvő országokban találhatjuk meg* A szláv népek közül a cseheknél, lengyeleknél, horvátoknál és szlovéneknél, ezen tul Magyarországon voltak a középkorban a nyugat-európaihoz hasonló vallásos szinlelőadésok, A nyugati formák részben német, részben olasz közvetítéssel kerültek ide, máskor azonban francia szerzetesek hozzák magukkal e nyugati játéktípust.