Cenner Mihály: Magyar színészportrék 1. (Színháztörténeti könyvtár 12., Budapest, 1963)

szereplő személyek is, ezeket a jelenetképeknél megemlítjük. A jelenetképek abból a meggondolásból kerültek a gyűjteménybe, hogy ha itt nem említjük azokat akkor félő, hogy kimaradnak mindenfajta közlésből. A szinházépitészetnél, akár a színház külsőt, akár a belsőt, akár mindkettőt tegye is vizsgálata tárgyává a kutató, a jelenetképeket nyilván nem említi meg. De nem emiitheti a diszlettörténész sem, mert a legtöbb esetben megállapíthatatlan a tervező. Amenynyiben az ábrázolás szinpadhü, a keret vagy háttér nyilván a mindenkori színházi diszletfestő munkája. Egy-egy korai nemzeti színházi jelenetkép diszletmegoldásánál Telepy György stílusa fedezhető fel, vagy a század utolsó két évtizedéből származóknál Spann raft Ágostonnak, a korizlést tükröző, túlzsúfolt és agyondiszitett diszletmegoldásaira ismerhetünk. A közzétételben a "hungarica" fogalmát tartottuk szem előtt, tehát a magyar és magyar vonatkozású - jóllehet idegen színészről vagy idegen grafikus által készített alkotásokat is figyelembevettük. Az anyag összeállításánál a legnagyobb segítséget Gerszi Teréz és C. Wilhelmb Gizella A magyar kőra.lzolás története a XXX.században

, valamint Pataky Dénes A magyar rézmetszés története c. müvei nyújtották. A függelékben egyébként teljes jegyzékét adjuk mindazon müveknek, amelyekből elvi vagy anyagfeltárási szempontból meritettünk, de a fentemiitett két mü alapvető a XIX. századi grafika tekintetében. Az átvizsgált közgyűjtemények a vártnál kevesebb anyaggal szolgáltak, de örömmel vesszük tudomásul, hogy érdemes volt a magántulajdonban lévő szinészábrázolások felkutatására Időt és energiát áldozni, mert ha nem is sok, de mindenesetre érdekes anyag került ezúton felszínre. Forrásanyagul használtuk Barabás Miklós müveinek ön életrajzáh

oz csatolt jegyzékét, elsősorban az akvarell technikával készült ábrázolásokra vonatkozóan, amelyek kö-