Cenner Mihály: Magyar színészportrék 1. (Színháztörténeti könyvtár 12., Budapest, 1963)

ziil azonban több, részben elpusztult, részben ismeretlen helyen, illetve külföldön van s Így csak hivatkozhatunk rá, lelőhelyének ismerete nélkül. Hasznos segítséget nyújtottak a magyar színházi kiállítások katalógusai, különösen az 1890. évi, valamint a Nemzeti Színház 100 éves évfordulójára rendezett kiállítás részletes és szakszerű katalógusa. Ismét sajnálattal állapítjuk meg, hogy sok, ezeken a kiállításokon szerepelt szinészportré lelőhelye ma már ismeretlen. A Nemzeti Galéria grafikai anyagának vizsgálata során érdekes anyagra bukkantunk. Vizkelety Béla (1825-1864) több vázlatkönyve között van egy 1858-ból származó, s ebben Egressy Gábor nyolc jelmezes képét leltük fel. A képek aprólékosan kidolgozott, szinte miniatűr (155 x 88 mm) ceruzarajzok. Oldalt a művész megjegyzései olvashatók az öltözetek színére, formájára vonatkozóan. Coriolan alakjánál Vizkelety külön, felnagyítva lerajzolta Egressy jobb lábfejét, nyilván & jelmezhez viselt saru szijjazatának pontos képe kedvéért; Erum Éliás alakjánál pedig az orr és a száj vonalát rajzolta meg a teljes alak mellett felnagyítva. ügy véljük, hogy grafikai kutatóink figyelmét eddig elkerülte Vizkelety Bélának ez a vázlatkönyve, amely mintegy másfél évtizeddel ezelőtt a művész leszármazottaitól került a Szépművészeti Múzeum Grafikai Osztályára, s onnan a Nemzeti Galéria megalakulásakor jelenlegi helyére. A jelmezek mellé Írott szin és forma meghatározások arra utalnak, hogy Vizkelety a színpadi jelmezbe öltözött Egressy Gáborról készítette rajzait. (Nem tudunk róla, hogy a Nemzeti Színház Viakeletyvel terveztette volna Egressy jelmezeit, bár hasonló megjegyzések a jelmeztervezők képein gyakran előfordulnak; Itt azonban fordított esettel állunk szemben; a rajzoló feljegyzi önmaga számára és az ábrázolás m<antől hívebb anyagszerüsége céljából a látott jelmez szinolt, formáját, anyagát.) Ugyancsak elkerülte eddig a kutatók figyelmét, hogy Egressy Gábornak Vizkelety Béla által