Mályuszné Császár Edit: Adatok a magyar rendezés történetéhez a XIX. sz. második felében (Színháztörténeti könyvtár 10., Budapest, 1963)

Paulay Ede és a polgári középfajú dráma

repnek mindketten csak szentimentális vonásait ragadták meg, nem Augier-t, hanem Ohnet-t játszotta*. A meg irt figurát formálta meg azonban Prie 1 le és a két Pourchambault-gyermeket játszó Halmi és Márkus. Prielle-nek ez a fajta szerep idestova husz éve mindennapi kenyere volt. Igaz. ellentétben a többiekkel. Prielle nem beszélt szépen magyarul. De milyen kitűnően játszott - franciául! Valóban a feltörő polgárság, sőt kapitalizmus leánya voltx elegáns, illúziók nélküli, okos, saját érdekeit kitűnően ismerő. Ebben a szerepében intelligenciáját a francia liba cicomája mögé rejtette, enyhe cinizmusa azonban kiütközött a szinmü végén. Nem hitte el, s ennek következtében el sem tudta hitetni, hog: ez az elkényeztetett, pazarló asszony most mintafeleséggé válik. Az ő játéka mutatott rá legjobban az Augier-féle áligazságra, a szerencsés befejezésre, amelyről Sarcey csak annyit jegyzett meg: "...jamais les choses ne se sont passées de la sorte dans la vie bourgeoise. Mais ce sont des idées éternellement vraies, présentées sous une forme rythmique... c* est de la poésie." (19) Halminak hires szerepe volt Leopold, Illett egyéniségéhez a piperkőcségig menő elegancia, a könnyed, kissé léha modor, a mozdulatok hanyagsága, amelyek mögött - a darab szerint - egy kisportolt világfi fizikai biztonsága, a színész életében egy feladatokban gazdag pálya több mint tízéves gyakorlata rejtőzött. Valóban Leopold volt, a henye, a nyegle, a könnyelmű, az alapjában véve nem rossz, de önzővé nevelt ifjú pénzarisztokrata. Nagy összetűzése Bernard-dal mimikában, mozgásban kifogástalan volt; ő vitte a jelenetet, mert Nagy Imre merev pátosza keveset segített. Vájjon hitte is, hogy ez a történet Így végződhet, őszintén egymásra találhat a két testvér? Kérdéses.Mindenesetrei Paulay megmagyarázta neki és ő meg tudta csinálni.