Mályuszné Császár Edit: Adatok a magyar rendezés történetéhez a XIX. sz. második felében (Színháztörténeti könyvtár 10., Budapest, 1963)

Paulay Ede és a polgári középfajú dráma

 kis Blanche voltaké, p< t könnyű szerep, egy kis sikk, egy kis artisztikus mozgás, sok mosoly és egy vonzó fiatal leány kell hozzá - mindez megvolt. A Fourchambault tézisdráma. A tétel az V. fv. 5. jelentében hangzik el, ismételten, hangsúlyozottan. "A világ bizalmatlanságot táplál azon nő ellen,ki becsületesen akarja keresni kenyerét... s mert utja rögös, szükségképp felteszik róla, hogy megbotlik. - Támogatnotok kellene, tisztelettel és oltalommal környeznetek - dehogy! ...Hegvetés a bukás előtt

.beletaszítjátok a szükségbe, lelketlenül, s mikor elesik, senki meg nem fordul, hogy fölemelje. Ez a ti igazaágtok. - A munka, mely megtiszteli a férfit, lealázza a nőt." Ezek az igazságok a pesti előadáson is elhangzottak, de egyetlen gondolatot sem ébresztettek senkiben. Vessük fel ezen a helyen egyenesen a kérdést: mi öszszefüggés volt a francia polgári szinmü előadásait illetőleg a Monarchia vezető színháza, a Burgtheater, és a pesti Nemzeti Színház között? A válasz, teljes tárgyilagossággal, az osztrák és a német anyag meglehetős ismeretében, ennyiből áll: semmi. A műsor ekkortájt az egyetemes polgári izlés jegyében Párizst követte, Hamburgban ugyanúgy,mint Münchenben, Bécsben, mint Budapesten. Sőt a keleteurópai színházi központokban is ugyanezekkel a darabokkal találkozunk.Abból esetleg vonhatnánk azonban le következtetéseket, hogy az egyes színmüvek milyen sorrendben kerültek színre itt és amott; vitatható volna, hogy nem valamelyik szomszédos állam sikerült produkciója lelkesitette-e fel a megfelelő dráma kiválasztásánál a szinházvezetőket? Nos, ezen a téren Bécs és Budapest függetlenek egymástól. Először is, amig Bécs osztozik az általános Ízléssel Seribe kultuszában, kevésbé érdekli Sardou, mint a franciákat, vagy a magyarokat. így a Tündér ujjak (Les Doigts de