Staud Géza: A magyar színháztörténet forrásai. 3. (Színháztörténeti könyvtár 9., Budapest, 1963)

VII. Képes ábrázolások

juk Tóth József olajképét, amelyet Hora Alajos készített 1844-ben. Rehák Józsefnó Moór Anna olajportrójót 1816-ban Donath János festette. A leszármazottak tulajdona. Több 8zlnószportrót készített Marástoni Jakab is.

43

/ Munkál közül legismertebb Bulyovszky Lilla olajképe /1863/ ós Egressy Gábor posztumusz arcképe /1867./. Kőnyomatos szlnészportrékat készített Marástoni József. Egressy Gábor. Szerdahelyi Kálmán, Tóth József, Laborfalvi Róza arcképeit 8-10 kis szerepkép övezi, koszorú formában zárva körül a középen elhelyezett portrét.Minőség tekintetében ezek meszsze elmaradnak Barabás munkái mögött. A két Marást

oni munkássága szinészettörténeti szempontból nincs még feldolgozva.

44

' Rajtuk kivül Alconiere Hermann Tivadartól, Richter Fülöptől, Röhn Alajostól, Sikó Miklóstól, Strixner Ágostontól, Strohmayer Antal Józseftől, Torsch Leótól és Vizkeleti Bélától ismertünk színészi tárgyú képeket. A Vasárnapi Újság legismertebb rajzolója Rusz Károly volt,aki valósággal ontotta a színházi képanyagot és a legtöbb régi litográfiát áttette fametszetbe. A fotográfia alkalmazása természetesen a szinészarcképek területén is nagy változást hozott. Kezdetben a műtermekben készült un. standfotok voltak divatosak, ma már a színpadon többnyire játék közben felvett pillanatfelvétel rögzíti meg a színészi a?kötés egy-egy mozzanatát. Nem szabad figyelmen kivül hagyni a századforduló óta elterjedt levelezőlapok óbrózolásait sem. Színházak, színészek és színpadi jelenetek fotográfiáinak sokszorosításai Péter Kornélia

: Marastoni Jakab, Bp. 1936. Nagy Zoltán: A lithográfia története a XII. században. Bp. 1934.