Staud Géza: A magyar színháztörténet forrásai. 3. (Színháztörténeti könyvtár 9., Budapest, 1963)

VII. Képes ábrázolások

ezek. amelyek közül sok csak ebben a formában Ismeretes és Így értékes forrás lehet. A fotografikus rögzítések ellenére a képzőművészeket továbbra le érdekli a színész mozgékony, örökké változó arca, s egész sereg képzőművészeti alkotás született a XX. században ls színészekről.A modern művészi szlnészábrézolások közül csak néhányat sorolunk föl: Sárkány Gyula: Szerémy Zoltán, Lühnsdorf Károly: Gombaszögi Frida, Zádor István: Bajor Gizi mint Haitang a Krétakörben, Vasa Elemér: Gaál Franciska, Gábor Móric: Hegedűs Gyula, Rauscher Györgyi Honthy Hanna, Kukán Géza* Féchy Erzsi, Lengyel Rheinfuss Edei Lábasa Juci, Bálint Rezső: Palló Imre, Gábor Móric: Góth Sándor stb. Valamennyi fölött mint páratlan mestermü áll Karlovszky Bertalan Ódry Árpádról készített olajfestménye.

45

^ A szobrok közül Dunajszky Lószlő Lendvay Mártonról készített bronzszobra nevezetes. Eredetileg a régi Nemzeti Szinház udvarán helyezték el, most a Nemzeti Szinház déli homlokzata előtt áll. Említést érdemel Stróbl Alajos: Jászai Mari, Körmendy Frim Jenő: Beregi Oszkár, ua.: Gaál Gyula és Kisfalud! Stróbl Zsigmond Bajor Gizi portréja. A szinház! jelenetképek és szinéssi ábrázolások többsége ma már közgyűjteményekben van. A Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Osztálya, az Országos Színháztörténeti Múzeum, a Szépművészeti Múzeum, a Történeti Arcképcsarnok, a Szabó Ervin Könyvtár Budapesti Gyűjteménye, az Operaház emlékgyüjteménye és Szcenikai Osztálya, a Történeti Múzeum Újkori Osztálya őriz igen nagymennyiségű anyagot. Az 1145/ Szinészportrék a Tavaszi tárlaton. Színházi Élet 1931. 21. sz.