Staud Géza: A magyar színháztörténet forrásai. 3. (Színháztörténeti könyvtár 9., Budapest, 1963)

VIII. Jogszabályok

eltért egymástól, de mindkettő bizonyos kikötéseket tartalmazott, amelyek nem teljesítése esetón a hatóságnak joga volt a játszási engedélyt azonnali hatállyal visszavonni. Az engedélyokiratok kikötései között szerepelt: Az Igazgató köteles a helyi hatóságok engedélyét megszerezni, a Nyugdíjintézetet megillető járulékot befizetni,a műsorról utólag a minisztériumnak jelentést tenni, állandó társulatot tartani, magyar Írók müveit előnyben részesíteni stb. Az utolsó magyar szinhóznyitási engedélyeket 1948-ban adták ki. A színházak államosítása ugy történt, hogy a magánkézben lévő színházépületeket és felszereléseket állami tulajdonba vették /az épületek nagy része, elsősorban a vidékiek mór eredetileg is közületi tulajdonban voltak/ éa nem adtak ki uj szinháznyitási engedélyeket, hanem megbízott állami igazgatók szervezték meg az uj társulatokat. Azóta a magyar színházak állami költségvetéssel dolgoznak, a műsorukat a minisztérium illetékes ügyosztálya hagyja jóvá. A színházak belső rendjót biztosító fegyelmi rendszabályokat színházi törvényeknek nevezik, amelyeknek azonban - mint már emiitettük - semmi közük az országgyűlés törvényalkotásához. A színházi törvények jogforrása maga a szinház rendelkezéseik a szinház tagjait kötelezik, s céljuk,hogy a szinház munkájának nyugodt menetét biztosítsák. A törvényeknek súlyos anyagi szankciói vannak,amelyéknek kiszabása a színházi bíróság feladata. Ezt a színházi bíróságot minden évben újból megválasztották a szinház tagjai közül. A Nemzeti Szinház büntetőkönyve, amely sokszáz Ítéletet tartalmaz az 1841-1853 közötti időből, a Színháztörténeti Múzeum gyüjte23/ menyében van. ' 23/ Magyar Bálint

: A Nemzeti Szinház büntetőkönyve. 18411853. Színháztörténeti Értesítő. 1955. 98-102. p.