Staud Géza: A magyar színháztörténet forrásai. 3. (Színháztörténeti könyvtár 9., Budapest, 1963)

IX. Tárgyi emlékek

IX. TÁRGYI EMLÉKEK A színháztörténet olykor tárgyi emlékekre is támaszkodhat. Az ezen a néven összefoglalt források nem alkotnak egységes csoportot s értékük sem egyforma. Akadnak köztük sokatmondó és történetileg becses emlékek, többségük azonban jelentéktelen és semmit sem tud a kutatónak mondani* 1* A legjelentősebb tárgyi emlékek a régi színházépü letek. A görög és római színházak romjai értékes adatokkal gazdagítják színháztörténeti ismereteinket. Későbbi korokból is ismerünk színházi müemlékszámba menő színházépületeket. Ilyen a Palladio építette vlcenzai Teatro Olympic

o ós Pórmában a Gr

an Teatro Farnese

, Aleotti müve. Mindkettő palotába beépített udvari szinház. Közismert a Versailles! palota 1770-ben épült operaháza s ujabban a Csehszlovákiában helyreállított krumlovi és litomisli főúri színházak.

1

/ Nálunk Ilyen muzeális jellegű színházi épületmaradványt csak a római korból ismerünk, az aquincumi, az óbudai 2/ és a szombathelyi amfiteátrumok romjait. Későbbi időből sajnos már nem maradtak fenn épületmaradványok. Az eszterhézai opera és bábszínház elpusztult, a balatonfüredi színházat lebontották, mint ahogy csákány alá Hllmera. Jlri

t Zwei böhmische Schlosstheater. Maske und Kothurn 1958. 2-3. sz. 125-134. p. Thorma Károly

; Az aquincumi amphitheatrum északi fele. Bp. 1881. - Szilágyi János:Az aquincumi amfiteátrumok. Bp. 1956.