Staud Géza: A magyar színháztörténet forrásai. 3. (Színháztörténeti könyvtár 9., Budapest, 1963)

X. Egyéb források

BGYÉB FORRÁSOK Az előbbi fejezetekben felsorolt források csak a legjelentősebb csoportjai a magyar színháztörténet forrásanyagának.Ezeken kivül a legkülönbözőbb jellegű adatoknak egész sora nyújthat segítséget a történetirónak. Színháztörténeti forrÓ8só léphet elő egy nyelvészeti adalék

1

^, egy régi cim2/ jegyzék vagy akár egy telefonkönyv le. Néhány.évtizede a különböző hangrögzítő eljárások /fonográf, gramofon, magnetofon/ lehetővé tették a színész hangjának megörökítését is. Az első színészekről készült gramofonfelvételek nem muzeális,hanem üzleti célból készültek az első világháború előtti években s néhány közkedvelt színész ós sikeres zeneszám népszerűsítését szolgálták. A legrégibbek Blaha Lujza, Fedák Sári és Király Brnő hangját őrizték meg. 1930-tól kezdve kezdett kialakulni a Magyar Rádió hanglemeztára. Gyakorlati célból, a műsoranyag biztosítása érdekében vettek fel többek között színészek által előadott verseket is. A harmincas évek végén mór színpadi jelenetek is hanglemezekre kerültek. Ezek között a legérdekesebb Az ember tragédiája teljes hangfelvétele 1939-ből, amely 30 Pais Dezső

; Árpád- és Anjou-kori mulattatóink. Kodály Emlékkönyv. Bp. 1953. Waldapfel Józaef

: Egy régi pesti cimtór színészet- és drámatörténeti adatai. ItK 1933. 298-301. p.