Staud Géza: A magyar színháztörténet forrásai. 3. (Színháztörténeti könyvtár 9., Budapest, 1963)

X. Egyéb források

lemezen,60 lemezoldalon őrzi Madách remekművét Abonyl Gézóval /Ádám/. N. Tasnády Ilonával /Éva/ ós Uray Tivadarral /Lucifer/ a főszerepekben. Az előadást Németh Antal rendezte. Ennek az érdekes hangiemez-sorozatnak nyomtatott ismer3/ tetóse is megjelent a teljes szereposztóssal. Jelentős változást hozott a színészi produkciók hangrögzítésében a magnetofon bevezetése a második világháború után. A felvétel módja egyszerűsödött, a színházi előadásokat műterem igénybevétele nélkül közvetlenül fel lehet venni, s igy a hanganyag eredeti formájában rögzíthető. Másik nagy előnye a magnetofonnak, hogy a hanglemezzel szemben biztosítja az előadás folyamatosságát s igy a felvétel és a leadás megszakítás nélkül folyhat. Nyereségnek tekinthető az a körülmény is, hogy a lejátszások során nem gyengül és nem deformálódik a felvétel, viszont bizonyos idő múlva /5-6 óv/demagnetizólódik a igy időnként az anyagnak uj szalagra való átjátszása vélik szükségessé. A színjáték rögzítésének legfontosabb eszköze a filmfelvétel, illetve a hangosfilm felvétel. A színháztörténet szempontjóból kétféle filmet kell megkülönböztetnünk! a játékfilmet ós a muzeális megőrzés céljára készült filmet. A játékfilmek forrásértéke abban rejlik, hogy az utóbbi évekig szómos színészünkről csak filmszerepeik alapján tudunk vizuális képet alkotni. Leolvashatók belőlük a játékstílus bisonyos jellegzetességei, hangosfilm esetén a hangszín, hanghordozás, hangsúlyozás, a tempó sajátságai is. Legkevésbé szolgáltat adalékot a játékfilm a színészi alakformálásra vonatkozólag, mert a színpadi alkotással szemben a filmalakok megjátszása a felvétel folyamán nem időrendben és folyamatosan, hanem mozaikszerű képekben történik, s igy Madóch Imre Az ember tragédiája Odeon hanglemezen. Bp. 1939. Athenaeum. 24 p.