Staud Géza: A magyar színháztörténet forrásai II. (Színháztörténeti könyvtár 8., Budapest, 1962)
IV. A szinházi sajtó
Pesti Napl óban, az Értesítőben,a Divatcsarno kban és a Szépirodalmi Figyel őben jelentek meg.fezekben inkább csak a drámával foglalkozik, az előadás mozzanatai nam kötik le figyelmét. Drámaelemzései közül különösen Othellóról irt kritikája érdemel figyelmet. Gyűjteményes kiadásuk nem jelent meg."*" 7' A szabadságharc utáni évtizedeknek legjelentősebb színikritikusa Gyulai Pál. Már a szabadságharc előtt is megjelentek szinibirálatai az Erdélyi Hirad óban. a Röpivek ben és a Regélő Pesti Divatla pban. A színikritikusi működésének jelentősebb része azonban az elnyomatás éveire esik. 1855től állandó munkatársa a Pesti Napl ónak, de ir Arany János Koszor újába és Szépirodalmi Figyelő jébe is. Sokat dolgozik a Budapesti Szemlé be s néhány kritikáját a Politikai Hetila p és a Fővárosi Lapo k közlik. Szinibirálói működése egészen 1889-ig terjed. Az 1850-1863-ig és 1864-1881-ig irott kritikáinak egy része megjelent Dramaturgiai Dolgozato k ci2/ „ mü gyüjtemenyes kiadasaban is. Az előadásokkal kapcsolatban sok elvi jelentőségű megállapítást tesz. Érdekesek Bulyovszkynóval ós Jókaival folytatott vitái. A szinészi alkotás megrögzitéeére törekszik hires Ristori kritikájában, amely a mimografikus kritikának egyik remeke. Gyulai Pállal egyidőben irta színikritikáit Salamon Ferenc. Birálatai 1855-1858-ig a Budapesti Hirla pban. 1857től 1865-ig a Pesti Napl óban jelentek meg. 1860-1862-ig a Pesti Napl óval párhuzamosan Arany János Szépirodalmi Figyelő jébe és Koszorújában is dolgozott. 1/ Péterfy Jen ő: Csengeri Antal mint iró. Póterfy Jenő összegyűjtött munkái. 1-3. k. Bp. 1901-1903. 2/ Gyulai Pá l: Dramaturgiai dolgozatok. 1-2. Jc. Bp.1908.Borbély Ferenc : Gyulai és a színművészet. Erdélyi Lapok 1912. 23-24. sz. - Hermann István : A magyar dramaturgia haladó hagyományai. Szinház-és Filmművészet 1953. 425-430. p. - Mitrovics Gyula : Gyulai Pál esztétikája. Bp. é. n. - If.1. Szász Károly : A magyar színikritika története 1849-1867-ig. Bp. 1929. 24