Mályuszné Császár Edit: Adatok a magyar rendezés első évtizedeihez (Színháztörténeti könyvtár 7., Budapest, 1962)

szerepelt, egészében jó volt, egyes tagjai pedig kitűnőek. - Láttam én ezektó'l a magyaroktól olyan eló'adásokat, amelyek mellett nem egy hires német szinház elbujhatik. Nem emlékszem, hogy valaha is láttam volna jobb Antoniust Kotzebue Oc tavia-ját) an, vagy jobb Qctaviát, egy jobb Sappho-t. Sajnos, már nem emlékszem sem az ur

? sem a hölgy nevére - akit a berlini Madame Crelingerhez hasonlíthatnék - s igy nem adhatom át az örökkévalóságnak* - A fenti nó'i szerepeket jelentós német szinésznó'któ'l is láttam, Qctaviát Eunike Händel-Mayer-Schütz-tol, Sapphót Schrödertő"! és Wolfftól, s a magyar színésznőt az utóbbi kettővel egy vonalba helyezem, és jobbnak tartom, mint Eunike Händel-Mayer-Schütz volt. Sohasem láttam valami befejezettebbet, megrázóbbat, mint a negyedik felvonásnak az a jelenete, amikor Octavia visszatér fivéréhez; ritkán hallottam olyan tökéleteset, olyan dallamosat, mint a magyar szinésznó' ajkáról elhangzó szaffói verssorok voltak, amelyeket Melittához intéz: 3

Hamis vipera tsipny en és tudok.* /Kérem a tisztelt magyarokat, bocsássanak meg nekem ezekért a szavakért, emlékezetből irom le ó'ket és lehet, hogy nagyon magyartalanul festeneke/ Utolérhetetlen volt. S ráadásul a művésznő igen csinos no is volt. - Ez a társulat nem csak németből fordított drámákat adott elo, mint gondolnánk, hanem eredeti hazai szerzők müveit is bemutatta, s ezeket valamennyi osztály, akiket igaz magyaroknak neveztem, de kivált az ifjúság, entuziasztikus tetszéssel fogadta,. Java részük meg is érdemelte. - Kisfaludy Károly ,A Tatárok magyar országban* - die Tartam in Ungarn - c, igen sikerült drámai terméke olyan határtalan lelkesedést váltott ki, hogy ehhez képest Frank-