Mályuszné Császár Edit: Adatok a magyar rendezés első évtizedeihez (Színháztörténeti könyvtár 7., Budapest, 1962)

A XVIII » sz. végének magyar képzelete nem ragaszkodott az ősök szakáll és bajusz-viseletéhez sem, a felvilágosodás korában a borotvált arc volt divatbano Erre vall, az egykorú ábrázolások mellett, a Kelemen-féle színtársulat szerény álhaj-, álszakáll-gyujteménye is: összesen hét parókájuk, négy álszakálluk és egy álbajuszuk volt. A Bátori Máriában legfeljebb Kálmán király viselt bajuszt és szakállt. A szinpadra alkalmazás külső körülményei könnyebben megragadhatók, mint az előadás menete* Erről mindössze annyit tudunk, hogy a főszerepeket Rehákné és Láng Ádám János alakították. A társulat három év alatt ötször adta a darabot, tehát a próbákat is számitva, viszonylag begyakorlott produkció lehetett, mindenki kifejthette benne képessége legjavát. - Reháknéról tudjuk, hogy nemcsak szép asszony, hanem jó szinésznő is volt. Déryné jóval késCíbbi megállapítása mellett erről tanúskodik Kazinczy Ferenc is, aki kivált kézjátékát dicséri. Láng ekkor még hosszú pályája elején állott, fiatal ember volt, daliás hősszerelmes; nem eshetett nehezére á * kívánt szenvedély tolmácsolása'

M' A szerző" Hasonlóak Tischler Dugonics-illusztrációi az Arany percek stb* címlapján, valamint a Rehákné Moór Anna egykorú portréja után készült másolat a Színháztörténeti Múzeum kiállításán* "^^Déryné Naplója* Sajtó alá rendezte Bayer József. I* k», 275. /Bpest, é» n„/ Kazin^ czy megjegyzését idézi Endrődi Sándor a Bátori Mária második kiadásához irt magyarázatában*