Mályuszné Császár Edit: Adatok a magyar rendezés első évtizedeihez (Színháztörténeti könyvtár 7., Budapest, 1962)

egyébként bo utasítást adott alakjai megformálásához, Máriáról megmondja, hogy "az amakkori idó'kben ritka ékességü személy" volt; amikor kedvese, István herceg visszajöttét várta, nem tudott aludni, "leüle tehát azon ágy székjére, melyben egy keveset dolgozott", Majd pár nyugtalan szót váltott gyermekeivel, István küldöttét meglátva, "nagyon elhüle..» Örömében-é, avagy féltében, de nagyon rettegett". Mikor István közli vele, hogy nejévé, majdan^pedig királynó'vé akarja tenni, "megijedett«•. És, noha Istvánt kimondhatatlanképpen szerette, még se forgathatta azon gondolatot, hogy valaha a királyi székre felhágjon* Most letérdelvén István eló'tt, kezeit is összekulcsolván, Így szollá", /Itt a drámaszöveg következik,/ "Midó'n a herceg eló'tt letérdelt, ugy tetszett, mintha szinében megváltozott volna. Megérzette,.* azon gyötrelmeket, melyekkel ezután bajoskodott". Dugonics utasításai alapján Bátori Mária szerepe mégsem sokkal nagyobb egy ártatlanul szenvedő', szerelmes nő hang- és mozgásbeli ábrazolásánál*, A valóságban ennyi sem maradt Rehákné számára; részint már önmaga törölt az átdolgozás során a szövegbó'l, részint a kor szokása követelte meg, hogy gyilkosság ne nyilt szinen történjék, így a merényló'kkel való jelenetet is kifogásolta és a haláltusa elmaradt»5/ 15/ A cenzor a darab ellen szót emelte de legnagyobb kifogásai között a törvénytelen gyermekek szerepeltetése és Kálmán király és látván ingerült párbeszédei szerepelnek,, A dráma nyelve egy fokkal túllép azon, amit erőteljesnek