Staud Géza: A magyar színháztörténet forrásai I. rész: szövegkönyvek, színlapok, kézikönyvek (Színháztörténeti könyvtár 6., Budapest, 1962)
I. Szövegkönyvek
A műkedvelő színtársulatnak igen gazdag németnyelvű könyvtára volt az előadásra került színdarabok nyomtatott példányaiból. Mikor a szinház működése megszűnt, a ruhatár és egyéb felszerelés elkallódott, a könyvtárat azonban a bányaigazgatóságon helyezték el. A könyvtár nem követte a bányaigazgatóságot Selmecbányára, hanem Szomolnokon maradt, azután a Dohányjövedék központi igazgatóságára szállították át, Budapestre. 1900-ban az igazgatóság átadta a könyvtárat és a hozzátartozó iratokat a Magyar Nemzeti Múzeumnak. Innen került a könyvtár 1949-ben a Színháztörténeti Osztályra. Anyagát Vértesy Jenő dolgozta fel.Tanulmányában a megmaradt könyvtár teljes címjegyzékét is közli az iratok közt megmaradt, négy különböző időben készült jegyzék alapján. A gyűjtemény állománya 572 nyomtatott színdarab egyesek 2-3 példányban is -, 152 darab csak szerepekben és 29 kéziratban lévő szinmü. A Színháztörténeti Osztály I. M. /Idegennyelvü Műsor/ jelzetű cédulakatalógusában szerző és cim szerint is megtaláihatók=. A szoraolnoki színházi könyvtár művelődéstörténeti jelentősége, hogy ez az egyetlen műkedvelő színjátszó könyvtár, amely Magyarországon a XIX. század elejéről fennmaradt, s egy régi bányaüzem igen magas színvonalú német színjátszására vet világot. A társulat műsorán, a fennmaradt szövegkönyvek tanúsága szerint főleg Iffland,Kotzebue, Korner, Lessing, Schlegel,Schiller, Y/eissenthurn és Zíegler darabjai szerepeltek nagy számmal. A szomolnoki bányaüzem műkedvelő szinjátszótársulata egyébként nem állt egyedül hazánkban. Hozzá hasonló műkedvelők játszottak mór a XVIII.században Oravicabányán is. 3 ^ Vérbesy Jenő ; A szomolnoki műkedvelő színtársulat könyvtara a Nemzeti Múzeum Könyvtárában. M. Könyvszemle, 1912. 8-18., 135-151.1 224-240. p. Kubán Endre ; Magyarország legrégibb kőszinháza. Művészeti Almanach. Szerk. Incze Sándor. Bp.1919, 166-171. P.
