Staud Géza: A magyar színháztörténet forrásai I. rész: szövegkönyvek, színlapok, kézikönyvek (Színháztörténeti könyvtár 6., Budapest, 1962)
I. Szövegkönyvek
1900-ban a könyvtár állománya 2933 darab volt. 1901-től 1925-ig a szaporulat 702, tehát 1925-ben az állomány 3635 darabra rúgott. A kiirt szerepek száma ugyanekkor 6019. Ezt az állapotot rögzítette le Kéky Lajos, a Nemzeti Szinház sugókönyvei cimü cikkében. 2 ®/ Az egész muzeális anyag 1949-ben került át a Színháztörténeti Osztályra. Itt megtartották a régi raktározási rendet: a darabok cim szerint, betűcsoportonként újra kezdődő számsorban vannak elhelyezve a régi nemzeti színházi leltárkönyv alapján. Nyilvántartásuk N. Sz. /Nemzeti Színház/ jelzetű cédulakatalógus segítségével történik, amelynek kartonjai a szövegkönyvek könyvészeti adatain kivül az előadás idejét, a darab rendezőjét, a bejegyzések szerzőit és a cenzorokat is feltüntetik. Autográf kézirat esetén ezt a körülményt is jelzik. A katalógus szerző és darabeim szerint tartja nyilván az anyagot. Igen sok autográf kézirat, érdekes cenzúra- és sugópéldány, nevezetes rendezőpéldány és nagy színészek kézjegyét őrző szerep található közöttük. Külön figyelmet érdemelnek Paulay Ede, Tóth Imre, Ivánfi Jenő, Hevesi Sándor, Csathó Kálmán, Horváth Árpád, és Németh Antal rendezőpóldanyai. Itt láthatjuk például Az ember tragédiáján ak Paulay Ede készítette első rendezőpéldányát, vagy Shakespeare Szentivánéji álom cimü színmüvének 1864. évi fordítását /amelyet egy ideig Arany János autográf kéziratának véltek./. A Nemzeti Szinház százéves műsorának számos felújítása különböző rendezésekben tárul a kutató elé a sugó- és rendezőpéldányok lapjain.így lépésről lépésre nyomon követhetők egyes darabok szövegének és beállításainak változásai, a Nemzeti Szinház színpadán. A szövegkönyvek nyújtotta képet kiegészítik a Színháztörténeti Osztályon Őrzött szinXapgyűjtemény adatai és a Pukánszkyné által kiadott nemzeti Kéky Lajos : A Nemzeti Szinház sugókönyvei. Bibliofil Szemle, 1925- 197-201. p.
