Staud Géza: A magyar színháztörténet forrásai I. rész: szövegkönyvek, színlapok, kézikönyvek (Színháztörténeti könyvtár 6., Budapest, 1962)

I. Szövegkönyvek

A Mesterséges ravaszság 1785» évi színlapján ez olvasható: "NB. A' nyomtatott Játék* darabjai bó köttetve találtatnak a Teátromnál 7 kr

a Az Endrody-^éle Magyar játékszín

, az Erdélyi játékos gyűjtemény

, a Magyar Tudományos Akadémia Eredeti Játékszín és Külföldi Játékszín cimü kiadványai is színházi célokra készültek. Hasonló a mult század végén kiadott Nemzeti Szinház Könyvtára ós a Fővárosi színházak műsora is. Olvasópéldányoknak tekinthetjük a színpadi kiadók által sokszorosított vagy kinyomtatott színpadi szövegeket, mert céljuk as volt, hogy a színházak Így megismerjék és előadják a darabokat. A Színházi Élet cimü hetilap hosszú ideig színdarabmellékletet is csatolt minden számához. Ezek a mellékletek felölelték a futó műsorok darabjait. Közölt ék a szereposztást és mindig a színpadon kialakult végleges szöveget adták közre. A darabok kiadása csak kis részben szolgálta az előfizető olvasóközönség igényeinek kielégítését, inkább azért nyomtatták ki, hogy a vidéki színpadok, esetleg a szomszédos államok magyar színházai, vagy akár az amerikai magyar színtársulatok megismerjék és lekössék őket. A Színházi Élet által kiadott színmüveknek nyomtatott katalógusa Is van.

20

/ Vidéki színházaink számos rendező-és sugópéldányát ezeknek a kiadványoknak a felhasználásával készítették. 4/ UgyelŐpéldányok az olyan szövegkönyvek, amelyeket a színpadi ügyelők készítenek, s az előadás technikai lefolyásának mozzanatait rögzítik meg bennük. Sokszor teljes szövegek, amelyekben az ügyelő megjelöli a színészek színrelépésének végszavalt, a kórusra, zenére, külső zajra vagy más effektusra vonatkozó utalásokat. Vannak azonban olyan ügyelöpéldányok, illetve ügyelőlapok, amelyekben csak a végszavakat tüntetik fel s ezekhez illeszkednek az ügyelői teendőket feltüntető jelek és megjegyzések. Színházi Élet színdarabjai. Bp. /1928./