Staud Géza: A magyar színháztörténet forrásai I. rész: szövegkönyvek, színlapok, kézikönyvek (Színháztörténeti könyvtár 6., Budapest, 1962)
I. Szövegkönyvek
A sugókönyvekben a daraboknak kizárólag a színpadon elhangzott szövegét találjuk. Pel vannak tüntetve "bennük a szövegkihagyások /színházi nyelven: húzások/, amelyeket többnyire színes ceruzával jelölnek.A húzások vonala mindig az utolsó elhangzott szótól a legközelebbi kimondott szóig terjed. Ennek az eljárásnak az az értelme, hogy a sugó szemét zökkenésmentesen a következő mondatra irányítsa. Át vannak húzva a sugópéldányban az összes szerzői utasítások, nehogy a sugó véletlenül ezt is súgja. Nagyritkán a sugó néhány járást is bejelöl a maga példányába, többnyire valamelyik szinósz kérésére. Olykor a függöny járásra és zenére vonatkozó rendelkezések is helyet kapnak a sugópéldányban, ha a zene indítása, vagy a függönymozgás irányítása a súgólyukból történik. Á sugókönyvek szövege többnyire kétoldalas, hogy minél kevesebbet kelljen a súgónak lapoznia. Ujabban azonban a súgók egy oldalra gépelt szöveget használnak. Régi súgók még akkor is kézzel irták le a szöveget jó nagy betűkkel, ha egyébként nyomtatott szöveg is rendelkezésükre állt. Természetesen súgtak nyomtatott könyvekből is. így például a pesti és budai német szinház, valamint a szomolnoki műkedvelő színház súgói nyomtatott szövegkönyveket használtak. A sugópéldányokban gyakran megtaláljuk a darab szereposztását. Sőt egyes súgók még a nevüket is beírták s azt is följegyezték, hogy a darabot hol és mikor súgták. A sugópéldányok forrásértéke igen nagy, mert teljes hitelességgel tüntetik fel a szinpadon elmondott sz övegei. t amely mindig eltér a darab szerzői kéziratától, vagy nyomtatásban megjelent szövegétől. Számos olyan darab szövegét, amely nem jelent meg nyomtatásban, csak sugópéldánybó 1 ismerjük. Tulajdonképpen sugópéldényoknak kell tekintenünk az iskoladrámák kéziratos szövegeit is. Ezek előadásra és nem olvasásra szánt müvek voltak, ezért is jelent meg közülük
