Staud Géza: A magyar színháztörténet forrásai I. rész: szövegkönyvek, színlapok, kézikönyvek (Színháztörténeti könyvtár 6., Budapest, 1962)

I. Szövegkönyvek

 Molnár és Pau lay előtti rendezők tehát nem voltak a mai értelemben rendezők s rendezőpéldányokat sem készítettek. Paulay óta azonban külön rendezőpéldányok készültek, egy oldalra irott szöveggel, mig a lap másik oldala a rendezői bejegyzések részére volt fenntartva. Olykor az irott vagy nyomtatott lapok közé fehér oldalakat iktattak, s az utasításokat /instrukciókat/ ide Írták be. Ma is ez a rendezőpéldány készítésének szokványos formája. Valószínű, hogy Paulay a meiningeniektől vette át a rendezöpéldány készítésének a formáját. Meiningeni György iL/ herceg társulata 1375-ben járt először Magyarországon, ' s Paulay első rendezőpéldányai a vendégjátékot követő évek5/ bői maradtak fenn.-" Paulay óta, de még inkább Hevesi óta, nemcsak az jellemezte a rendezők működését, hogy hatékonyan belenyúltak a színmüvek szerkezetébe, kiterjesztették figyelmüket az előadás minden - nemcsak szöveg! és színészi - mozzanatára, hanem az is,hogy elképzelésüket szükségesnek tartották megrögzíteni a rendezőpéldányokon. Ennek a megrögzitésnek kétféle célja van. Egyrészt összegeződik benne az előadásnak minden fontoaább mozzanata, s ellenőrizhető, hogy a szinész, ügyelő,világosító stb. végrehajtja-e a rendező utasításait, másrészt reprizek alkalmával mint valami partiturából rekonstruálható belőle egy régebbi rendezői elképzelés. ^ A meiningeniek 1875-hen a Gyapjú utcai színházban játszottak. Vö. Föv. Lapok, 1875. 253. sz. - 1879-ben, 1882-ben és 1888-ban is vendégszerepeltek Budapesten. J

' A Népszínházban ugyanebben az időben kezdték a rendezőpéldányok alkalmazását. Vö. Berezeli Károly né ; A Népszínház műsora. Bp. 1957. /Színháztörténeti ~ füzetek 33./