Julian Lewanski: A lengyel színház Báthory István királysága idején (Színháztörténeti könyvtár 5., Budapest, 1962)
A lengyel színház Báthory István királysága idején
felfogása szerint a rendnek fontos, sőt döntő fegyverként kell szolgálnia a méshitüek eilen« A rendházakat ezért előszeretettel az északi vajdaságokban alapítják, ahol a protestantizmus a legerőteljesebben fejlődött ki* A politikai hátterű színdarabokra vonatkozó fennmaradt dokumentumok szinte kizárólag Wilno felé mutatnak, s a következőkben ennek a centrumnak szentelünk néhány szót. A wilnoi jezsuita kollégium a harmadik volt azok sorában, melyeket Lengyelországban alapítottak; az elsőt Branle wo ban /Brunsberg/ létesítette Hosius, a másodikat 1563-ban, Puituskban hozta létre Noskowski, a plock-i püspök. 1570-ben Walerian Protasewicz wilnoi érsek jezsuitákat hiv át Braniewo-ból Wilno-ba. Bzeknek mindenekelőtt az iskolai oktatással kellett foglalkozniuk, mivel a székesegyházi iskola nem tudta többé kielégíteni az egyre növekvő igényeket. Az is baj volt, hogy néhány befolyásos mágnás, különösen Nikolaus Radziwiil, a protestánsokat támogatta; rövidd en azelőtt kihivő módon költöztették át őket a város központjába 10 /. A wilnoi jezsuita rendház első husz jövevénye, Warszewiczki vezetése alatt, olyan élénk tevékenységet fejtett ki, hogy Báthory 1578. VII. 7-én elismerte privilégiumukat egy akadémia, egy kétfakultásos egyetem megalapítására. Az anyagi alapot egy VIII, 25-én kelt püspöki alapítvány biztosította, mialatt XIII. Gergely pápának ugyanazon év X* 29-én kelt bullája megadta a végső engedélyt a teológiai fakultás megnyitásáratDum attente considérât! one s indaginae. A király szemmellátható jóindulatát a jezsuiták irányában a rend meleg üdvözlő - és hálabeszédekkel, valamint megfelelő, a király tiszteletére rendezett látványosságokkal nyugtázta. Báthoryt az Akadémián első izben 1579 márciusában üdvözölték Î Quo tempore triumphalis arcus parietibus templi nostri /sc. sancti Johannis/ , .* innixus, altisslme deductus et serico auleis, tapetibus et carminibus Regiae Maiest atis conscriptis magnificentieelme ornatus est. Ad quem cum Rex accederet, primo suavissimo nervorum, vocumque canto omnium
