Julian Lewanski: A lengyel színház Báthory István királysága idején (Színháztörténeti könyvtár 5., Budapest, 1962)

A lengyel színház Báthory István királysága idején

Ezzel sokkal élesebb valóságérzékről tett cjonyságot, mint a király és Zamojski. és müvében az Ő vállalkozásukat bírálta. Kochanowski óva int a háborútól, a háború borzalmas következményeitől, és egyúttal, igazi realistaként, találó képet fest a társadalomról, amelynek mindenekelőtt a maga politikai rendszerét és erkölcseit kellene alapvetően megreformálnia. Kochanowski párhuzamot von Trója és Lengyelország között, hiszen az államnak és lakosainak belső gyengesége mindkét országban minden háborús veszélynél fenyegetőbb. A színdarabnak ez a mondanivalója nem szolgálta a király terveit, és ha nem is állt szemben velük, de nem is mozdította elő azokat. A színházművészet határán álló, jelmezben előadandó költői müvekhez tartozik a "

Prias Zamohana

" /A zamch-i Drias/ is; ezt a költeményt Báthory király üdvözlésére adták elő abból az alkalomból, hogy vadászatra Zamch-ba érkezett^. A hasonló alkalmi költeményektől azonban megkülönbözteti sokoldalú és mély mondanivalója. A költő semmiképpen sincs panegyrlkus hangulatban, s nemzeti hagyományaira büszkén annak a reményének ad kifejezést, hogy Báthory tetteiben hasonlóvá válik majd a lengyelországi Boleszlévőkhöz. Mikor "Lengyelország aranykoráról" tesz említést, azt ajánlja a királynak, hogy igyekezzék szigorú törvényekkel visszaállítani ezt a boldog időt. A baj akkor kezdődött, "jako panowie jeli sie próznowaé" /mikor az urak átadták maglikat a semmittevésnek/. Az oráció a továbbiakban érdekes történelmi visszaemlékezéseket tartalmaz Zamch múltjából, és nem szűkölködik filozófiai gondolatokban sem. A jezsuita drámaírás a politika hatókörében Nehéz lenne azt állítani, hogy a jezsuiták maguktól jöttek el Lengyelországba, - idehozták, hivták, sürgették őket. A lengyel mágnáscsaládokból származó vezető klérus