Cenner Mihály: Márkus Emília (Színháztörténeti könyvtár 4., Budapest, 1961)

II. Színész és szerep

Márta, az unoka szerepét Bajor Gizi alakította, aki csak azért kérte ezt a szerepet, hogy az általa rajongásig szeretett Márkus Emmával léphessen fel egy darabban. A harmincas években kezdtek fogyni a szerepei. Utolsó premierje 1940 decemberében Kovách Aladár Téli zsoltárában a Fejedelemasszony /Lorántffy Zsuzsanna/ szerepe volt. Ekkor történt meg először, hogy egy hosszabb latin szöveget kellett szerepe szerint elmondani. A szöveg - nagy betűkkel leírva - színpadi imazséaolyára volt téve, s onnan olvasta le. 1942-ben uj betanulásban adták Zilahy A házasságszédelgő c. egyfelvonásos vigjátékát, amelyben valamikor a színésznőt játszotta, s a felújításban az óvodásné szerepét adta, de ez mindössze néhány mondat. Színdarabban utoljára 1946 szeptemberében volt színpadon, amikor vendégként a Magyar Szinházban egy ifjú együttessel eljátszotta régebbi szerepét, Holm tanácsosnét Locher A szülők lázadása cimü vigjátékéban. Márkus László az előadásról a többek között ezeket irja: "Csábitó alkalom ez, hogy az ember leirja, mennyire legfiatalabb minden fiatalok között a mi klasszikus művésznőnk... Márkus Emilia ugy kapcsolódik az együttesbe, mint egy jó szinház prominens művésze, otthonosan, egy neki való társaságban, könnyen és magátólértedődően. A fiatalok találkozása a remek Nemzeti Szinházzal nem hat a szereposztás trükkös érdekességének, inkább fiatal művészek öntudatos gesztusát érezzük ebben, tisztelgést a mester előtt, aki egy ünnepélyes aktusban átadja nekik a mult kincsét, vállalja velük a közvetlen rokonságot és beavat egy hozzá fejlődött generációt a szinház örökké egy és mindig megújuló misztikus közösségébe." Versekkel kezdte és versekkel fejezte be szinészi pályáját. Leszámítva a rádiót /ahol ugyancsak versekkel szerepelt/, utolsó fellépése a Radius épületében működő Vigszinházban volt vendégként, 1947 nyarán, a Mi lenne ha... cimü műsorban. Ady verseket szavalt, s ezt a rádió is közvetítette. Erről a rádióközvetitésről írt Márkus László.