Cenner Mihály: Márkus Emília (Színháztörténeti könyvtár 4., Budapest, 1961)

II. Színész és szerep

A Kisfaludy Társaság 1921 decemberi ülésének titkéri jelentése igy kezdődik: "A Kisfaludy Társaság megtisztelte magát azzal, hogy 6 ÓT legjobb szinészi teljesitményéórt a Greguss-jutalmat Márkus Emiliának Ítélte oda." Az előadói referátumot Voinovich Géza tartotta, "Stuart Mária cimszerepét Márkus Emi

lia adta; a megalázott fenség, a sértett nőiesség, a felbuzduló önérzet vonásai fölött jelszóul önjellemzésének ez a mondata sugárzott: jobb vagyok híremnél. Ebből meritette szépségét alakja, amely a rázúdult szenny és vád között is megőrzött valami tisztaságot; ez köti hozzá hiveit; ezért ragadja el heve a királynővel szemben, mert él benne tisztább voltának önérzete; ez szépiti meg halálát, szinte az ártatlanság fénykörével. A Magyar Szinház vendégeként játssza a Névtelen aszszonyt /Madame X/ s játéka a boulevard-drámába szenvedélyt és életet öntött. Mint szinészi produkció, elsőrangú volt. Ahova az iró szinihatást számított, azt ő többnyire lélektani hatásra váltotta be, s az izgalmassá kiagyalt mesét egyéni érdekűvé tette. Herczeg Ferencnek Violante c. egyfelvonásosában mint férjgyilkos asszony előbb a birák elcsábításán próbálta ki báját, azután szánalmukat akarja felkelteni panaszaival, végre a játékba belefáradva, önmagába is belezavarodva, részben dacból, részben fáradtságból, leginkább megtörtségből bevallja bűnét, miközben az önvád és téboly árnyai suhognak körülötte. Egy megzavart lélek kaleidoszkópja ez, hol minden percben mássá mosódnak a képek. Egy nagy lelki skálán minden hang mintha sajátosan az övé lett volna. Ujabban is játszott hervadatlan régi szerepei közül Desdemona gyanútlan tisztaságának kifejezésében, a Kaméliás hölgy megtisztulásában, amint a régi, raffinait számítás helyébe küzdelmek árán egy megváltó érzés lép, mely azonban ekkor sem tud kibontakozni a kacérság és hazugság emlékei közül. E szerepeiben minden felléptével uj diadalt arat. Kitűnő ábrázolója a gyönge, habhány-