Cenner Mihály: Márkus Emília (Színháztörténeti könyvtár 4., Budapest, 1961)
II. Színész és szerep
A rajongó Bolzay lágy címszerepében lépett színpadra.Csathó Kaimén emlékezéseiben tévesen állapítja meg, hogy ez volt Márkus utolsó lány-szerepe. Az utolsó lány-szerepet Lengyel Menyhért Charlotte kisasszony cimü, 1918-ban bemutatott darabjában alakította. A Mária Antóniáról a szerző igy nyilatkozout: "Márkus Emma francia királynőnek született, aminthogy csakugyan az volt Mária Antónia cimü remekmüvemben, amit a Nemzeti Színházban játszottak. Soha szebb, szőkébb, tündöklőbb királynő nem ólt Versaillesben, mint ez a rendkivüli szinésznő. Soha senki a világon nem szenvedett olyan keresztényiesen, olyan magasztosán, mint ez a rendkivüli szinésznő a Conciergerieben, ahol búcsúlevelét irja a kivégzés előtt. Olyan illúziót keltett halálra Ítélve, hogy attól féltem, remegve a kulisszák mögött, hogy soha többé nem fogom látni, s nem fogja játszhatni többé a darabomat." 1919-ben Barta Lajos Örvény cimü drámájában Szentgálynét alakítja. Barta Lajos ez alkalomból hosszú és szép méltatást irt Márkus Emmáról, melyből egy részt idézünk, "Márkus Emma egyéniségének első és átfogó vonása: a nagyság. .. A nagy emberen mindig érezni összefüggését a természettel. A természet mint kezdet és végnélküli valóság van előttünk és kiszámíthatatlan teremtő erők működnek benne. Ezeket az erőket érezni, az embert hatalmas hangulattal ós emelkedett lelkiállapottal töltik be. Ugyanezt érzi a lélek a nagy ember közelében, mert a nagy ember éppoly nyilvánvaló, hogy ugyanabból a forrásból meriti a benne működő erőket, ahonnan a természet végtelen erői erednek. Márkus Emma igazi nagy ember. Megható és lelkesítő, ahogyan ez a nagyszerű ember a munkába veti magát! Frissen, szeretettel,lázzal, ambícióval, ruganyos és elapadhatatlan kedéllyel tanul és próbál. A legjobbra törekszik és nem tud megnyugodni, ami g avval, amit csinál, tehetségének legmagasabb szinvonalat nem éri el."
