Cenner Mihály: Márkus Emília (Színháztörténeti könyvtár 4., Budapest, 1961)

II. Színész és szerep

A rajongó Bolzay lágy címszerepében lépett színpadra.Csathó Kaimén emlékezéseiben tévesen állapítja meg, hogy ez volt Márkus utolsó lány-szerepe. Az utolsó lány-szerepet Lengyel Menyhért Charlotte kisasszony cimü, 1918-ban bemutatott da­rabjában alakította. A Mária Antóniáról a szerző igy nyilatkozout: "Márkus Emma francia királynőnek született, aminthogy csakugyan az volt Mária Antónia cimü remekmüvemben, amit a Nemzeti Szín­házban játszottak. Soha szebb, szőkébb, tündöklőbb királynő nem ólt Versaillesben, mint ez a rendkivüli szinésznő. Soha senki a világon nem szenvedett olyan keresztényiesen, olyan magasztosán, mint ez a rendkivüli szinésznő a Conciergerie­ben, ahol búcsúlevelét irja a kivégzés előtt. Olyan illúzi­ót keltett halálra Ítélve, hogy attól féltem, remegve a ku­lisszák mögött, hogy soha többé nem fogom látni, s nem fog­ja játszhatni többé a darabomat." 1919-ben Barta Lajos Örvény cimü drámájában Szent­gálynét alakítja. Barta Lajos ez alkalomból hosszú és szép méltatást irt Márkus Emmáról, melyből egy részt idézünk, "Márkus Emma egyéniségének első és átfogó vonása: a nagy­ság. .. A nagy emberen mindig érezni összefüggését a termé­szettel. A természet mint kezdet és végnélküli valóság van előttünk és kiszámíthatatlan teremtő erők működnek benne. Ezeket az erőket érezni, az embert hatalmas hangulattal ós emelkedett lelkiállapottal töltik be. Ugyanezt érzi a lélek a nagy ember közelében, mert a nagy ember éppoly nyilvánva­ló, hogy ugyanabból a forrásból meriti a benne működő erő­ket, ahonnan a természet végtelen erői erednek. Márkus Emma igazi nagy ember. Megható és lelkesítő, ahogyan ez a nagy­szerű ember a munkába veti magát! Frissen, szeretettel,láz­zal, ambícióval, ruganyos és elapadhatatlan kedéllyel ta­nul és próbál. A legjobbra törekszik és nem tud megnyugod­ni, ami g avval, amit csinál, tehetségének legmagasabb szin­vonalat nem éri el."

Next

/
Oldalképek
Tartalom