Cenner Mihály: Márkus Emília (Színháztörténeti könyvtár 4., Budapest, 1961)

II. Színész és szerep

az izgató, az elszánt, a bűnös, a mindenre kész szerelem. De minden tangnem az ővé. Nórája oly alkotás, amely egyenesen korszakos a színpadon, egymaga megérdemelné a Gregussjutalmat; a női báj, a női szeszély, a női szenvedély, kétségbeesés, végül az elszánt, nyugodt, hideg dacosság és dermedtség egyforma tökéletességgel jelennek meg előttünk és fejlenek ki egymásból, az eredeti intuició vaspántjával egységbe szoritva. Láttuk Monna Vannáját, büszkeségét, mely szerelmét takarja és szerelmét,mely büszkeségét kioltja.Kaméliás hölgyét csak azért nem teszem előre, mert sokkal régibb keletű,bár ujabban is játssza,bebizonyítván,hogy mindig magyar tud lenni e tipikusan idegen nőben is.A Kaméliás hölgyet itt sokan játszották Budapesten. Duse, Sarah Berhardt stb. is, más francia és német művésznők is. Egyik sem igen ingatta meg Márkust fölfogásában és igaza volt, hogy nem engedte magát megtántoritani. A szinész,ha magából játszik, oly jó, amilyen egyáltalán lehet; ha másból, még rosszabb, mint lehet, mert elveszti a maga énjét. Hatalmas és meggyőző volt Márkus Emilia A belga szűzben /Armauryné/, a Fáklyákban /Bouquetné/, a Botrányban /Charlotte/. Márkus Emilia szerepeiben mindig van finom hang- és színharmóniája a stilizáltságnak, még a szenvedély vergődésében is megmarad szépnek, mértékesnek. Épp azért oly művészien megrázó a szenvedély kitöréseiben, mindeneket magával ragadó, a nézőt is áthevitő, az illúzió határáig érő, anélkül, hogy azt átlépné. A nyelv hangszerén is felülmúlhatatlanul játszik." Elősorolva még klasszikus darabokban adott szerelmes szerepeit, megállapítja, hogy Márkus ezekben páratlan. "Jászai a legmélyebb, Márkus Emi lia a leggazdagabb hangú és alakú magyar szinésznő." A Greguss-jutalmat ez alkalommal Jászai Mari kapta. 1913-ban játszotta Szomory Dezső Mária Antónia cimü drámájának címszerepét. Szomory más darabjaiban is szerepelt már. A nagyasszony bemutatóján Castelnau Florence-ot alakította /a cimszerepet 1927-ben játszotta/, 1911-ben