Cenner Mihály: Márkus Emília (Színháztörténeti könyvtár 4., Budapest, 1961)

II. Színész és szerep

ennél a drámánál borzongtak össze először, sötét páholyukban, izgalomtól fagyos kézzel, lázas halántékkal, mert egy uj kor és művészet fuvalmát érezték. Azóta az érdekes aszszonyokból nagyanyák lettek és - mi tűrés-tagadás - maga a darab is megöregedett. De Márkus Emmát láttam ezen a délután. Egyszerre nem a spanyol drámáról volt szó, sem arról, hogy avult-e vagy uj, de arról, hogy ő játszik és függetlenül a darabtól vitt előre, végzetesen, ellenállhatatlanul. Micsoda hanganyag, micsoda mozdulatok ós ösztönös színésznői megrezzenések. Ha norvég lenne, vagy német, tárcákat Írnának alakításáról. Igy. azonban, hogy a miénk és magyar, csak néha ocsúdunk rendkívüli voltára és fölfedezzük, mint a révület csodálkozó perceiben a Dunapartot,vagy a Halászbástyát. Ez a csodálatraméltó magyar színésznő egyedül áll. Eszközök és iskolák nélkül, teremtőösztönóvel váltotta valóra művészetét, ugy, hogy sok egyéni szeszélyét is belevitte, megzenésítette, még a negédességét és a regényességét is elfogadtatta nézőivel. Művészete oly általánosan ható, gazdag, mint Jókaié. Kakasülő és páholy, varrólány és irodalmi Ínyenc egyaránt tapsol neki. "Wo du bist,dort ist Natur" irja Goethe egyik versében. Ez a verssor egy nőről szól. Ali azonban Márkus Emmára, a színésznőre is: ahol van, ott a természet van." A Eolt, amely tisztit óriási sikere egybeesett a Pulszky Károly ellen indított hajszával. Márkus Emma emlékezése szerint a közönség szinte tüntetésszerüen ünnepelte őt, ezzel kívánva feledtetni egyéni bánatát és családi me ghur c o It at ás át. 19OO—

ban egymásután két Sudermann drámában aratott nagy sikert: a Keresztelő János Salomejában és az Otthon Magda szerepében, amelyet előtte Jászai játszott. Ugyanabban az évben mutatta be a Nemzeti Szinház, Magyarországon először, Shakespeare Troilus és Cressida cimü darabját. A Troilus és Cressida bemutatójáról irja Bródy Sándor: "A Troilus és Cressidának vannak részlegei, melyek