Cenner Mihály: Márkus Emília (Színháztörténeti könyvtár 4., Budapest, 1961)

II. Színész és szerep

Emma meghalási jelenetei Mennyi művészet, izlés van abban, kerülésével az irtózatosnak, a félelmetesnek, ami a halállal együtt jár." A művésznő mondotta el sokkal kés-őbb, hogy ő ugy játszotta Margitot, hogy azt nem a tüdőbaj öli meg, hanem a szive szakad meg, a fájdalomtól meggyötört szive a viszontlátás boldogságától. Az egész előadás alatt alig köhintett, olykor a zsebkendőjét ajka elé tartotta,szinte csak jelzésszerűen. A nagyváradi vendégszerepléskor játszott Kaméliás hölgyéről Ady Endre irt kritikát a Nagyváradi Naplóba. "Márkus Emilia művészete megérdemli a leghalottabb darab föltámasztását is... A Kaméliás hölgy hires a Márkus hölgyei között, más és különb a többinél. Az apával való jelenetben pedig - ez az öreg darab legöregebb jelenete egyszerűbb csodákat művel Márkus a darabban." Egyik legnagyobb diadalát a spanyol Echegaraynak Folt, amely tisztit cimü drámájában aratta, amelynek harmadik felvonásában, amikor a hősnő megöli a másik asszonyt a szenvedő és szenvedélyes asszonyiságot az emberábrázolás olyan mindent elsöprő áradásával mutatta meg, hogy a közönség percekig állva tapsolt, s a többi szinész végső szavai már belevesztek a nézőtéri orkánba. Komoly, meglett férfiak arcán csurgott a könny,a nők pedig ugy zokogtak, mintha valóságos saját tragédiájukat siratták volna. Akkor történt, hogy a premier után az egyetemi ifjúság kifogta a lovakat Márkus Emma bérkocsijából és tisztelete jeléül a lakásig húzta a művésznő kocsiját. Operettprimadonnákkal, akik közönségüket szórakoztatják, megnevettetik, ilyesmi abban az időben gyakran megtörtént, de drámai színésznővel, aki közönségét megríkatta, még soha. Kosztolányi Dezső egy későbbi előadásról jegyezte fel, hogy szinte csak véletlenül tévedt a szinházba, ahol Márkus Emma vendégszerepelt ebben a darabban. "Valaha a vidék 'érdekes' asszonyai, a * szecesszió'-sak, a ' modem »-ek