Cenner Mihály: Márkus Emília (Színháztörténeti könyvtár 4., Budapest, 1961)
II. Színész és szerep
Márkus Emilia volt a legkiválóbb Kamélias hölgy, aki nemcsak magyar,európai szaktekintélyek szerint is felülmulta alakításával Sarah Bernhardt és Eleonóra Duse hires Kamélias hölgyeit. Ebben a szerepben, melyet 34 éves korában kezdett játszani és 31 éven át, szerepei közül a legtöbbször, 138 alkalommal játszott, 1912-ben a Magyar Szinház vendégjátéka alkalmával meghódította Bécset is! Az 1894-es felujitás - Márkus Emilia premierje - a haldokló Paulay Ede utolsó öröme volt. A bemutatón már nem lehetett jelen, felvonásról-felvonásra vitték betegágyához a sikerről szóló hireket. Had álljon itt Márkus Emilia egyik legnagyobb diadaláról szóló kritika teljes egészében: "Gauthier Margit Márkus Emilia alakításában egyike a legjobbaknak és ami fő, ama legjobbaknak, amelyeknek megindító, igaz hatása van. Nem használja Márkus amaz eszközöket, amelyek a külső sikert szokták szolgálni, s amelyek az érzelmek túlságos megnyilatkozásában rejlenek. Az elejétől végéig uralkodó alaphang az ő játékában majdnem színtelennek tetszik. Csöndes, melankolikus, ez uralkodik az első felvonás jeleneteiben, a vidám, könnyelmű társaság közepette is, midőn Armand iránt érzelme támadni kezd. Az ő Margitjának a küzdelme, a lemondása és szenvedése mintegy meghajlás a végzetszerüség előtt... Igaznak, természetesnek találjuk az ő Margitját, annyira, hogy az alakot összetévesztjük a színésznővel. Je1lemzetes ez az alakítás akkor is, mikor Margitban a könynyüvérü nő nyilatkozik meg egy pillanatra, s utánozhatatlan könnyedséggel, cinizmussal odavetőleg mondja, hogy hát legyen vége köztük mindennek. Szívhez szóló, szivet megrázó az apával való nagy, fárasztó jelenetben, s az utána következő magánjelenetben, amelynek a némajátéka is megráz. Hogy tud az arcával sirni ez az asszony. Mennyi fájdalmat tud kifejezni azzal a két nagy szemmel, a lélegzetvételével, s csöndes, hangtalan zokogásával. Semmit sem akar mást adni, mint életet, természetességet és igazságot, a legkevésbé feltűnő és igy a legnehezebb eszközökkel. És milyen Márkus
