Cenner Mihály: Márkus Emília (Színháztörténeti könyvtár 4., Budapest, 1961)

II. Színész és szerep

beiiést, a halálfélelmet, a szeretet varázsát s a meghalást a fiatal művésznő kitűnően ábrázolta." Ugyanebben a szerepében a bécsi kritikusok elismerését is kivívta magának, az 1892-1 vendégjáték alkalmával. 1884-ben játszotta először a III. Richárdban Lady Annát és ezt a szerepet 47 éven át megtartotta. A hosszú évtizedek alatt három Richárd is váltotta egymást a színpadon: Gyenes László, Ivánfi Jenő és ódry Árpád. A művésznő vallomása szerint a hires koporsó jelenetet elhitetően csak ódry játszotta. Az ő férfias ereje, sziporkázó szelleme valószínűvé tették, hogy a sánta, púpos és véreskezű zsarnok a koporsó mellett nyeri el az özvegy kezét és szivét. Hevesi Sándor irja ódry Árpádról szóló tanulmányában: "- Lady Annával való ál-szerelmi jelenetében, tettetett és mégis veszedelmes hevülésével igazi asszonybüvölőnek bizonyult. A szivtelen, főlényes, diadalmas csábitó volt, akinek az asszonyok hiába próbálnak ellenállni." Erre az alakításra jegyezte meg Márkus Emilia, hogy ilyenkor ugy érezte, hogy valóban szerelmes lett Ódryba. Rakodczay Pál, a szorgalmas színházi iró és rossz szinész, aki maga is megpróbálkozott III. Richárd szerepével, levelet intézett Márkus Emiliához Lady Anna alakításával kapcsolatban és felhivta a művésznő figyelmét, hogy Anna a koporsó jelenetben azért mond igent Richárdnak, mert attól fél, hogy az máskülönben öngyilkos lesz. Rakodczay még megjegyzi, hogy Márkus Emilia nem fogadta meg tanácsait. Szerencsére a színésznő jobban értette Shakespearet és ezt a problematikus jelenetet, mint Rakodczay, aki ráadásul még Írásban is adta, hogy mennyire félreérti a jelenetet, nyilván a Richárd ajkáról elhangzó mondásra ügyelve csak. /Anna: No, állj fel, tettető, habár kívánom Halálodat, hóhérod nem leszek. Gloster: Akkor hát mondd, hogy öljem meg magam. Anna: Már megmondtam./ \