Cenner Mihály: Márkus Emília (Színháztörténeti könyvtár 4., Budapest, 1961)
I. Ember és szerep
Annyit mégis elmondhatok, hogy fő célom az, hogy a szép beszédre tanitsam a növendékeimet." A nyilatkozat ellenére, Márkus Emilia nem élt a kinevezésadta jogával. A magán sziniiskola terve tudomásunk szerint még egyszer felmerült a harmincas évek derekán. Ekkor Aczél Ilonával együtt szándékoztak sziniiskolát nyitni Márkus Emilia villájában. Aczél Ilona betegsége és halála meghiúsította a terv keresztülvitelét. 1930-ban az elsők között kapta meg az akkori legnagyobb magyar tudományos és művészeti kitüntetést, a Corvinkoszorút.- A hamarosan bekövetkezett nagy fájdalmát és sérelmét azonban a kapott cimek és kitüntetések nem enyhítették. 1932 júniusában nyugdíjazták. Indiszkréció folytán az újságok már áprilisban irtak erről, mire Márkus egyenesen a kultuszminiszterhez fordult felvilágosításért, aki magánlevélben Ígéretet tett, hogy a nyugdíj, az örökös tagsági illetmény és a biztositott fellépti dijak együttesen a tényleges fizetés összegét fogják kitenni, tehát anyagilag nem rövidül meg. "Mindezt azonban csendben, házilag óhajtjuk keresztülvinni - Írja a miniszter - ugy, hogy a világnak egyáltalán nem kell tudomást szerezni Méltóságos Aszszonyom nyugdíjaztatásáról." A világ azonban mégis tudomást szerzett, mert a büszkeségében és művészi becsvágyában megsértett művésznő panaszával az államfőig elment. A nyugdíjazást nem vonták vissza, de anyagilag ismét kivételes elbánásban részesítették. A következő években általában 24 fellépését biztositó szerződést kötött vele a Nemzeti Szinház, ami évi 2.400 pengőt jelentett, a nyugdijon és örökös tagsági járulékon felül. Emellett ott volt még a Rákóczi uti üzletsor bérjövedelme. Márkus Emil iának nem kellett nélkülöznie. 1942-ben átalakították a villát ós az emeleti részt leválasztva bérbeadták, elbocsátották az inast és a szakácsnőt. Takarékoskodtak. Most már ritkán játszik. 1940 decembere óta nem is volt premierje. De a szinház életében most is részt vesz:
