Cenner Mihály: Márkus Emília (Színháztörténeti könyvtár 4., Budapest, 1961)

I. Ember és szerep

gyakran jár szinházba mint néző, szinházról,filmről nyilat­kozik az újságoknak, elkiséri Tamara unokáját a vizsgaelő­adásokra, fellépésekre. Tamara a Sziniakadémiát végzi és otthon kérdezgeti nagyanyját a múltról, színészekről, véle­ményéről. Ki volt szerinted a XIX. század legnagyobb férfi színésze? - kérdi az unoka. "Akit már nem láttam, azt mond­ják: Egressy; akit én láttam: Halmi és Náday Ferenc. De gyermekkoromban még láttam a szÍnpadon Szerdahelyi Kálmánt is!" Mi érdekel a legjobban? "A szinházon kivül a zene, a képzőművészet és a politika." Melyik volt a legkedvesebb szereped? "Sok volt: Julia, Ofélia, Desdemona. Különösen a romantikus darabok fantáziát működtető szerepei érdekeltek a legjobban." Hogyan fessük magunkat szinpadra? "Vannak ar­cok, amelyek eltűrik a sok festéket és vannak, amelyek nem. Az enyém például nem. Amikor a Nemzetibe a gázvilágítás he­lyett bevezették a villanyt, újra kellett tanulnunk az arc­festést. A gázvilágitásban a szinek lágyabban, puhábban ha­tottak, a villanynál kemények, hidegek voltak." Ha újra születnél, mi szeretnél lenni? "Színésznő, vagy királynő, hogy parancsolhassak és jót tehessek." Még sokat kérdezett az unoka kedvenc színekről, szokásokról, életekről és ita­lokról s végül feltette a sokat tapasztalt, bölcs nagymamá­nak az utolsó kérdést: Szerinted mi a legfontosabb az élet­ben? "A béke!" - felelte egyszerűen és őszintén Márkus Emi­lia. Kint a világban háború dult, de a színésznő szivében sem volt béke. Már nem a színháznál való mellőztet és bán­totta, ezen már túljutott; a családi háborúskodás meritette ki erejét. Leányaival évtizedek óta megújuló, majd elcsen­desedő harcban állt. Kyra unokája már asszony, s Márkus Emi­lia őszinte büszkeséggel mutatja dédunokája képét. Utolsó hivatalos megbízásként kinevezik az Országos Mozgóképvizsgáló Bizottság - magyarul: filmcenzura - tagjá­vá. A.front azonban közeledik a városhoz, a bombázások sű­rűsödnek és a Hidegkúti uti villa lakói is mind hosszabb időt töltenek az óvóhellyé átalakított alagsorban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom