Wolf – Pfützner: A német munkásszínjátszás (Színháztörténeti könyvtár 2., Budapest, 1961)

A "Proletár Színház"

nyomorúságosan" folynak Is, "amint azt a temperamentumnélküli Németországban a valóságban is megszoktuk".-^ Ezzel a magatartással a kritikus a spontaneitás elméletének é8 a baloldali kispolgári radikalizmus függvényének bizonyult. Ez a magatartás nem mentes az értelmiségi gőgtől sem, azzal a munkásosztállyal szemben, amely, minthogy még hiányzott iránymutató, befolyásos vezető pártja, a helyzet fel nem ismeréséből és ideológiai éretlenségből fakadóan, nem Juthatott el a szovjethatalomért való nagy, hatékony cselekedetekhez. Mindezen túlmenően a kritikus a "Proletár Színházat" a polgári művészeti-kritika mértékével Ítélte meg. Helyes volt, hogy az előadások művészi értékét számonkérte; az azonban helytelen, hogy a gyenge művészi értéket megtámadta, a vállalkozás politikai jelentőségét pedig figyelmen kivül hagyta. Sulivan Gumper*, az "Ellenfél" szerkesztője és a "Proletár Szinház" intézőbizottságában az NKP külaötte, a "Vörös Zászló"-ban azt válaszolta) másodrendű jelentőségű, hogy az előadások művészi Ítélet szempontjában mennyiben állnak helyt. Az azonban, hogy "a polgári színpad hatása alól felszabaduljon, minden körülmények között segítésre méltó feladat... A jelenlevő munkások ezt jól meg is értették, Tetszésük erős volt ós osztatlan".-*

7/ Évekkel később Berta Laak is arról a mély benyomásról tudósít, amelyet a "Proletár Szinház" előadásai a munkásokra és a vendégekre, különösen az értelmiségiekre gyakoroltak.gz a hatás természetesen csak a munkásosztály adott feltételei következtében, fejletlen esztétikai és ideológiai tudata miatt vált lehetségessé. A "Proletár Szinház" műsora a következőképpen alakult: a megnyitó előadáson a már emiitett három jelenet, az Oroszország napj

a. A kapu elő

tt és A nyomoré

k került bemutatásra. Ezt követte Makszim Qorkij Ellensége

k cimü drámája /1920. november 10./ éa a Hägen herce

g Upton Sinolairtől /1920. deoember 5./. 1921 februárjában Franz Jung - 89