Wolf – Pfützner: A német munkásszínjátszás (Színháztörténeti könyvtár 2., Budapest, 1961)

A műsor

forradalmi szinjátszócsoport és illegálisan működő pártszervezet mutatta be* Amint látjuk, a forradalmi színház, kezdeti időszakában, rosszul állt színpadi műsoranyag dolgában. Erwin Piscatornak a berlini "Proletár Színház" müsorhelyzetével kapcsolatban elhangzott szaval az egész mozgalmat találóan jellemezték: "A drámairodalom az előrenyomult színház mögött sántikált, mind ideológiailag,mind formailag." A szinjátszócsoportokban működő munkások nem rendelkeztek a drámaíráshoz szükséges előfeltételekkel. A forradalmi értelmiség pedig a legtöbb esetben nem a tipikus harci jelenségeket ragadta meg, ós igy színdarabjaik a fentemlitett kivételektől eltekintve, nem kerültek bemutatásra. XXX Ezzel szemben a forradalmi szlnpadművészet egyik műfaja, a szavalókóru

s. messzemenően uralkodott a szinjátszóegyűttesek műsorában. A forradalom utáni időszak munkásszinházában nyert uralkodó jellegét megszületésének és elterjedésének kedvező feltételei magyarázzák. Először is, a forradalmi drámairodalom hiányával ellentétben, viszonylag nagy volt a kínálat a forradalmi lírában. A szavalókórusok visszanyúlhattak Oscar Kaneel, Erich Mühsam, Johannes R* Becher költeményeihez és kórusos-recitativ formában előadhatták azokat. Hasonlóképpen használták fel eddig ismeretlen munkásköltőknek a szocialista sajtóban megjelent költeményeit is. Sok csoporttag, aki olyan drámairól készséggel nem rendelkezett, hogy jelenetet Írhatott volna, kisebb szavalókórusmüvet alkotott, mert az ehhez szükséges szerényebb irodalmi követelménynek eleget tudott tenni. Másodszor, a sokszor szabad ég alatt megtartott gyűlések tömegjellegéből, a hangszóróberendezések hiányából stb. fakadt az a szükségszerűség, hogy hangerővel rendel- 76 -