Wolf – Pfützner: A német munkásszínjátszás (Színháztörténeti könyvtár 2., Budapest, 1961)
A forradalmi munkásszínház a háború utáni forradalmi válság időszakában /1918-1923/ - A forradalmi munkásszínpad megszületése
Sok olyan vélemény hangzott el, amely tagadta a forradalmi munkásmüvészek és munkásazinházak ilyen uton történő fejlődésének lehetőségét, és azt tanácsolta, hogy •árják meg a szocialista társadalmi rendet, amelyben majd a munkás művészi hajlamai szabadom kifejlődhetnek* A forradalmi gondolkodású és érzelmű polgári művészek a radikális értelmiségtől várták a forradalmi színház megteremtését. Karl August Wittfogel, számtalan, sokat játszott forradalmi színdarab szerzője és a farradalom utáni időszak munkáskultúrájának egyik legismertebb teoretikusa már 1921-ben, a forradalmi drámairásról széló fejtegetésével kapcsolatban kétségbevonta a forradalmi műkedvelő színpad értékét. 2'' "Van-e önként ad ód óbb, proletárabb, kommunistább feladat, mint a művészi erő felkeltése a tömegekben?" És igy válaszol: "A műkedvelő szinpad teória. Teoretikusai a forradalmi esztétika utópistái.Wittfogel azzal indokolja est a tételt, hogy megállapítja: a munkásosztály soraiból nem adódik olyan zseniális rendező, aki a forradalmi mükedvelőszinpad problematikáját negy csapással" képes lenne megoldani. Ezenkívül na munkásszinpad kispolgári és utópista", visszalépés a polgári színház már elért művészi és teohnikai eredményei mögé. Mert "az az elutasítás, amelyet a proletariátus saját soraiban a dilettantizmussal szemben tanusit... a modern emberek akaratnyilvánítása, akik nem akarják, hogy a géptől ismét a kőfejszéhez..• hajítsák őket vissza". 4^ Wittfogel teljesen félreismerte itt a forradalom utáni mükedvelőmozgalom helyzetét. Nem bízott a proletariátusban és az ifjúságában szunnyadó erőkben. Mindenekelőtt félremagyarázta a forradalmi erőknek a műkedvelő színpaddal szemben tanúsított "elutasítását". Nem általában az alkotó erejű színházi tevékenységnek, hanem pusztán a színházi egyesületek elkispolgáriasodott, a politikai mozgalomtól elszigetelt művészi törekvéseinek elutasításáról volt szó. Hiszen éppen a forradalmi munkásság mükedve- 65 -
