Wolf – Pfützner: A német munkásszínjátszás (Színháztörténeti könyvtár 2., Budapest, 1961)

A forradalmi munkásszínház a háború utáni forradalmi válság időszakában /1918-1923/ - A forradalmi munkásszínpad megszületése

együttesen dolgoztak egy uj, forradalmi szinjátszócsoport kialakításán. Olyan hivatásos művészek is rósztvettek a forradalmi szinjátszócsoportok és szavalókórusok kialakításában, akiket a forradalom utáni események radikalizáltak. Effajta együttes, évekig tartó munkára Németország csaknem valamennyi nagyobb városában akadt példa. Ez a polgári művészek széles köreiben a világháború élményei által megindított tisztulási folyamat kifejezője volt. XXX A munkásszínház reformista ideológiájával való összecsapásnak és a forradalmi színházművészet ideológiai felszabadulásának látható szervezeti következményei voltak. Ez ideig a forradalmi színház felállítása csak az összmunkásmozgalomban végbemenő átcsoportosítás tükörképe volt. Mig azonban az ideológiai összecsapás a legkülönfélébb formákban jelentkezett, a forradalmi munkásszinház, szervezetileg, főképpen a csoportok újjáalakításána

k utján alakult meg. Jóllehet akadt példa arra, hogy reformista munkás szinházi-egyesületek a szinjátszócsoportban végzett kommunista meggyőző munka következtében átalakultak és művészi-propaganda munkájukban egyértelműen osztályharcos helyzetet foglaltak el, ez azonban ritka jelenség volt. A forradalmi színház szervezeti csirasejtjeit Németországban főképp a kommunista ifjúság,a balra orientálódó tömegszervezetek /Nemzetközi Munkás-Segély, Szabadgondolkodók stb./ és a Kommunista Párt szinjátszócsoportjai alkották. Az a tény, hogy ezek közben-közben megszűntek és újra születtek /valamely ünnepség előkészítése/, hogy hol nagyobbak /szavalókórus/, hol kisebbek /előadócsoport stb./ voltak, mit sem változtat ezen. Ezek a csoportok voltak az uj tipusu, alkotó erejű forradalmi öntevékeny művészek, munkásszinjátszók, munkásköltők és munkásrendezők káderiskolái. - 64 -