Wolf – Pfützner: A német munkásszínjátszás (Színháztörténeti könyvtár 2., Budapest, 1961)

Jegyzetek

soknak és nagyobb propagandabefolyást gyakoroljanak rájuk. 23/ Maxim Vallentln: "Prop", Vörös Zászló, 1927. április 15. 24/ Dieter Steinke: "A Vörös Szócső agitprop-csoport fejlődése", Szinészfőiskolai diplomamunka, 1956. p. 23-24. 25/ Vörös Zászló, 1927. október 12. 26/ A Német Munkás-Szinházi Szövetség 1906. augusztus 23án alakult Berlinben, éa "Charlottenburg Színházi- és Szórakoztató-Egyesületeinek Szövetsége" nevet viselte. Két évvel később, a Nowawes-ben 1908-ban megtartott szövetségi gyűlésen a tagok határozatot hoztak, hogy <?unkásegyesületnek tekintik magukat és hogy a Szociáldemokrata Párttal a legszorosabb kapcsolatba lépnek. A Szövetség nevét "Németország Munkás-Szinházi Egyesületeinek Szövetségéire változtatták* és "A Népszinpad" /Die Volksbühne/ cimmel szövetségi közlönyt adtak ki. 1914-ig a szövetség szétágazó, átfogó szervezetté fejlődött, és ez határozza meg mind a jelentőségét, mind pedig a határait is; sok munkásegyesületet szerveztek meg és fogtak össze, anélkül, hogy a szövetség vezetősége igazi politikai irányítást tudott volna adni ezeknek. A szövetség munkáját messzemenően a reformista erők határozták meg. 1914-ben a szövetség elnöksége megadta magát a háború tényének. Az ekkor kiadott röplap megdöbbentő naivitáaról és gyámoltalanságról tanúskodik. De a háború és a forradalom mélyen felszaggatta az ellentéteket a szövetségben és vezetőségében. Az 1919 februárjában megtartott első elnökségi ülésen kiderült, hogy a szöveteégen belül több munkáspárt képviselteti magát. Az elnökség elhatározta, hogy pártonfelüli tömegszervezet m»- 213 -