Wolf – Pfützner: A német munkásszínjátszás (Színháztörténeti könyvtár 2., Budapest, 1961)

A proletár-revü

lángvetővel való támadások, száttópett emberi testek hal­mai, égő városok..." - Írja Erwin Plscator. 1 4/ Pilm ós színpadi szcenárium egymásbakapcsolódása eddig ismeretlen fokra emelte a nézőtömegek felindultságát. A nézők átvet­ték a rendezést, állapítja meg Plscator és Így folytatja: "... nézőtér ós színpad külön-külön megszűnt és az egész szinház egyetlen nagy gyülekezési teremmé, egyetlen nagy csatatérré, egyetlen nagy tüntetés színhelyévé vált. Ez az egység volt a végérvényes bizonyíték arra, * y a politi­Hogy milyen jellegű volt a tömegek együttműködése az összekapcsolódott színpadi és filmbeli eseményekkel, az ezúttal világos. Most nem politikailag kiélezett beszédek­kel provokálták az együttműködésre a nézőt, mint a Vörös Zsivaj Rev üben, hanem művészien ábrázolt tények súlyával. "Együttjátszásuk" nem a színpadi cselekmények aktiv alakí­tásában, nem az osztályellenséggel /a burzsoá alakja/ való összeütközésben jelentkezett, hanem spontán, egyetértő akaratmegnyilvánulásokban. ^ Minden néző a valóságban ma­ga is átélte az ábrázolt kort. Sokan közülük Karl Lieb­knecht és Rosa Luxemburg legszorosabb harcostársai voltak. Egyéni sorsuk pergett le előttük, és összeolvadt egy ször­nyű háború és egy elárult forradalom tragédiájával. "Együttjátszásuk" mély megrendülésből, a meggyőzően, meg­dönthetetlen erővel rájuk zuduló érvekre való spontán, in­dulati reagálásból eredt, amelyet a történet-nyujtotta él­mény váltott ki. Nemcsak a Piscator-revü előadásainál, hanem a prole­tár-színház történetének minden szakaszában és a szinját­szóosoportok, tornász-együttesek, agitprop-csoportok stb. minden előadásánál találkozunk a proletár nézőknek a mű­vészi agitációs- és propaganda-rendezvények hatására meg­nyilvánuló spontán vélemény-nyilvánitásának jelenségével. Persze ennek a legkülönfélébb jelentkezési formái voltak: kai szinház agitációs ereje felmórhetetlen" - Ill -

Next

/
Oldalképek
Tartalom