Staud Géza szerk.: Kelemen László naplója és feljegyzései (Színháztörténeti könyvtár 1., Budapest, 1961)

BAYER JÓZSEF CIMNÉLKÜLI TANULMÁNYA /Kézirat nyomán/ A magyar szinészet múltjának- legkevésbé ismert időszaka az a lo év, mely 1796-tól 18o6-ig terjed. A fővárosból részint mások gonosz önzése, részint önhibái miatt eltávozásra kényszeritett első magyar nemzeti szinjátszó társulat, mint valami vert had, a szélrózsa minden irányában elszéledt. Eleddig, mint a nemzeti ügy egyik fontos tényezőjének összes dolgait a közérdek szempontjából birálván el,a történetére vonatkozó ügyiratok megtalálhatók a Helytartó Tanács, a Vármegyék és a magyar főváros levelestárának aktái közty

1

^ Az 1796-iki eloszlással magán jellegű vállalkozássá törpülvén, belügyei épp oly ismeretlenek, mint a külső történetére vonatkozó tények. Azt mondhatnók: a magyar szinészet megkeserülte, hogy a természetes fejlődés és kialakulás útjáról letérve, mint kész intézmény akart egyszerre előállani. A magyar közéletnek csupán egy embere látott világosan ebben a kérdésben: Kazinczy Ferenc. Ö tőle ered az a terv, hogy a magyar színészetet klasszikus műsorra, a vidéken kell fölnevelni s csak akkor kerüljön a fővárosba, ha kellő készültséggel bir s megállhatja helyét a fejlődőttebb német színészettel s az előkelőbb műveltségű fővárosi közönséggel szemben, ő már 1791 elején előre látta, hogyha félévig magyarul fognak játszani a fővárosban, a szinház üres marad, "mert nem mindent tanított meg Magyarul a Diéta", ha pedig egy helyütt két nyelven fognak játszani "a konkoly elfojtja a gabonát'.Azt óhajtotta, hogy a magyar színtársulat Kassán kezdené meg