Szigligeti Ede-Emőd Tamás: Liliomfi; Q 20390

IC V fii -t •XBK^I • iafl isvm .•'•r-í.Gyuri. Liliomfi. Gyuri. Liliomfi. Gyuri. Liliomfi. Gyuri. Liliomfi. Gyuri. Kányái. Gyuri. Kányái. Gyuri. Kányái. , S" i - víú ia s** XSYOl •.•/na Gyuri. Kányái. Gyuri. Gyuri. Kányái. Gyuri. Kányái. Gyuri. Tnyai. r'tmclsl •Gyuri. Ipp Mit akarf Ne kérdezz semmit. Akarod, hogy a lány a tied legyen? Hát hogyne akarnám! Akkor vedd a fejedre ezt a parókát. /Lekapja magáról _a .szőke parókát./ De én - Ne beszélj. Vedd fel és minden sikerülni fog. /rá

húzza a parókát a fejére./ így ni. - A többit bizd iám: boldoggá teszlek. De mit kell csinálnom? Komédiát? Semmit. A komédiát én csinálom. Te ittmaradsz és vársz! /A mellék sz

ob

a fenékajtajához_ugrik, el./ /Fejé

n a parókával a fali tükör elé áll, tátott szájjal bámulja magát./ /Be jobbról, a kulccsal./Na úrfi. Hadd tapogassak a szivére. /Kinyitja a középajtót:/ Gyurikám! Gyere csak egy szóra! /Fél

rep; Mintha semmit se tudnék. /Jön a mellékszobából:/ Parancsol gazduram? /Amint megpillantja:/ Ahol ni: a paróka! - - Kát az mirevaló a fején, - úrfi? /Lekapja a parókát:/Jaj gazduram, ha tudná - C3itt! Én nem akarok semmit se tudni. Az úrfit az a dühös ember ide bezárta; megesküdött, hogy vason viteti el, per zsupp. Érted: per zsupp! Szégyen és gyalázat! Ó! rettenetes... Pim bizott, hogy úgy őrizzelek, mint a szemem világát. De mit parancsol ő nekem, - mi köze hozzám? ! Nekem sem apám, sem anyám! Tudom gyermekem, - hisz éppen az a baj: hogy árva vagy. Ö a te gyámapád, a törvény az ő kezire adott. - Hogy hivnak, édes fiam? Hogy hivnak? .. .Már hogy engem?? Az igazi neveden. Kát nem mondta az öregúr? Azt nem. Hiszen tudja gazduram: Kiss György a nevem. Kiss? - Kin. - Az ősi familia! AKiss-család igen régi család. Majdnem olyan régi, mint a Nagy. Igen, - nagyon régi. Azt hiszem egyenesen a nagy Kissektől szár-