Szigligeti Ede-Emőd Tamás: Liliomfi; Q 20390
Míg • úrxrg •oil Li / frJ LíííJ ifáií nűJi Kányái. Gyuri. Kányái. Gyuri. Kányái. Gyuri. Kányái. Gyuri. Kányái. Gyuri. Kányái. Gyuri. Kányái. Gyuri. Kányái. Gyuri. Kányái. Gyuri. Kányái. Gyuri. Kányái. Gyuri. Kányái. E rzsi. Kányái, Erzsi, mázom. Régi nemes familia. Az az. A keresztlevelemben is nagy betűvel van. És Biharban születtél? Azt nem tudom biztosan, mer' nem mondták meg, hol vagyok. De a vagyonod itt van? Igen, az itt van. /Megtapintja zsebeit:/Mindenem ittvan. Hallja az úrfi, - nem fél a megbántott atyától? I Én bántottam meg?.. .Mivel?? Hát ki akarta az én leányomat, az én szegény Erzsikémet elcsábítani? Az én egyetlen gyermekemet? ! Elcsábítani? Dehogyis. Feleségül akarnám venni, - de gazduram nem adja. De miért nem? Mert az úrfinak nem volt hozzám bizalma! Hiszen ma reggel is mondtam. Mondta ám, de nem komolyan. Miért nem erőszakolta? Egy atyát erőltetni kell. Meg kellett volna mindent mondania, - érti? Honnan tudjam én azt, hogy kiféle-miféle? ! De most már tudja. És hát az öregúr: attól nem fél? Nem én egy cseppet se. Mit féljek? De hátha el akarná tőle választani? Azt próbálná meg! Ha már egyszer a feleségem lenne Hiszen lenne - - lehetne - - de akkor annak hipp-hopp kellene megesni. Elveszem én hipp-hopp is, akár most rögtön! Az ám, - de hát a dispenzáció? Az is valami? Tessék, /mutatja/ - már itt is van! /Megviz sg á lja az írást: / Nemes Kiss György. Két _s. No, ez nem kétes. /Kikiált jobbra:/Erzsi te!.. .Hej!.. .Erzsike! 13. jelene t. / Erzs i jobbról be, ünneplőbe öltözve./ Ittvagyok apus! Gyere csak. Gyertek ide. Elmentek a paphoz és megcéritek a nevemben, hogy tüstént adjon össze benneteket. Jaj. Ilyen hírtelen? í'i .bt'/i
