Szigligeti Ede-Emőd Tamás: Liliomfi; Q 20390

2-1 "WS; •U A rQ lek! Hát csak nem tegezi!? Mariska. De igen néni, tegezi. Camilla. Tisztességes férjes nő a férjén .kivül mást nem tegez. Olyan még nem volt a világon! Mariska. Dehogynem. Sőt! Katalin éppen a férjét magázza. És miért? Mert nem szereti. Camilla. Nem szereti a férjét? Az teljes képtelenség! Mariska. A franciában is úgy van. Camilla. Hát én fogadni mernék, - dehiszen Liliomfi úr a legjobban tudja, persze, majd áthivom, - tőle megkérdezhetjük. Mariska. Igaz - most jut eszembe, csakugyan Rudolfot is magázza, ~ azazhogy ...nem is tudom biztosan, - de Liliomfi úr megmondhatná. A Camilla. Ugye? Okvetlenül át kell hivnunk. Mari ska. Hogyne ! Okvetetlenül! Camilla. /ÁtfuvoIázi

k:/ Liliomfi úr! - itthon van? Liliomfi. Parancsol valamit? Camilla. Lenne szives átfáradni... a tanácsára volna szükségünk. Liliomfi. Ohhogyne, kész örömmel. - Szabad ezen az ajtón? Már kinyitottam... /Gyorsan lenya

lja haját,_megigazgatja ruháját./ Camilla. Ohhogyne, minek kerülne, méltóztassék! /Az ajtót sietve kinyitja./ Mariska. /Felemelkedik helyéről; elfordulva:/Juj hogy ég az arcom. 5. jelene

t. /

Lilio

mfi megjelenik az ajtóban; egyidejűleg a forgószinpad is mozgá

sba jön

, az egész szint Camilla szobája foglalja el./ Liliomfi. Alázatos tiszteletem. Camilla. örvendek, hogy szerencséltet! - Kérettük művész urat, ugyanis Marinak rögtön el kell utaznia - - Liliomfi. Elutazik? Lehetetlen! - És hová? Camilla. Nagyváradra. Liliomfi. Nagyváradra? Nahát! Pont a nagyba - - Pont Nagyváradra? Camilla. Tehát a műkedvelő előadáson én veszem át tőle Bragadini Katalint. Liliomfi. /Álmélkodv

a: / Nagysád? ? Mariska. A néni? ! Camilla. A szerep szerint már asszonynak kell lennem, - mit epndol, nem leszek hozzá túl fiatal? Liliomfi. /Fagyosan mustrálja

:/ Ián. Néhány ráncot tessék a képére kenni. -