Szigligeti Ede-Emőd Tamás: Liliomfi; Q 20390

_ • • TanaE - OsSf AO - rreít /.zsí) bisf i-rjjM. imßO r-r» r -"'i. izs!) ií|| . -i.-.O vJ r KT Oda, ahova még fér. Camilla. De nem tudok kiokosodni, hogy mondjam Rudolfónak: szeretem vagy szeretlek? ! Liliomfi. /A szeme Mariskán:/Mindenesetre - előbb szeretem, aztán szeretlek, s aztán szeretjük egymást! - Ugye kisasszony? Camilla. Igen igen - mindenesetre - szeretlek! Liliomfi. És mit gondol Mari kisasszony? Mariska. Igen - szeretlek! Camilla. Kedves Liliomfi úr, én ellenállhatatlanul vonzódok a színészethez. Liliomfi. És Mari kisasszony? Mariska. Óh! én is! Camilla. Téged nem kérdeztek. Reád más szerep vár. /Liliomfihoz

:/ Bevallom, már rég szinésznő lettem volna, de egy nőnek egyedül, támasz nélkül, nagyon veszélyes ez a pálya, főleg ha szép és fiatal. Liliomfi. Attól ne tartson: a kegyed erénye be van biztositva. Eszerint nagysád nem érez ellenszenvet irántiunk? Camilla. Én? Dehogy, sőt! Liliomfi. Nos, akkor volna egy javaslatom. Álljunk össze! Camilla. Jaj, boldogan! Akár máris! Liliomfi. Alakítsunk társulatot. Mari kisasszony játsza a fiatal szerelmeseket - velem Camilla. De nem, - mondom, - Mari nem jöhet velünk! Liliomfi. Nem? Nahát!.. .Pedig kegyed olyan élethűen játszhatna a komikákat - igazán, még ki se kellene magát festeni. Camilla. De kérem..! Liliomfi. Nézze nagysád, - egy szó mint száz, - én őszinte fickó vagyok: Mari kisasszony isteni partnerem lenne, a feleség szerepébe, én ezennel megtérem a kezét, adja reánk anyai áldását. Mariska. Jaj..! Camilla. Anyai áldásomat? ! 3 még ön ilyet mer tőlem - Liliomfi . Ha Mari kisasszony... Camilla. Egy színészhez?! Ha-ha-hallatlan!! Liliomfi. Hiszen épp az imént - Camilla. Épp az imént mondtam: utálom a színészeket! - Nem is értem, hogy merészkedett ide átjönni!? Micsoda impertinencia!